Képek csak úgy…

Yury Khashchavatski: Kalinovski Square címû filmje Fehéroroszország (avagy Belorusszia) bugyrait mutatja meg. Keserédes humorral idézi fel a 2006-os elnökválasztást, amit csodák csodája a már 1994 óta hatalmon lévõ Lukasenka nyert meg. Tüntetéseket, gyûléseket látunk, amit nem kevés iróniával kommentál a rendezõ. Beszélgetések idézik fel a március végi eseményeket, amit végül a karhatalom brutálisan szétvert. Érdekfeszítõ, elgondolkodtató történet. Ez is Európa…
A film címe a minszki Október térre utal, amit a tüntetõk átneveztek — egy jól ismert szabadságharcosról — Kalinovski térre.
Ja, és az egész film letölthetö angol felirattal: http://ploshcha.wolnabialorus.org/

Az elsõ napon két “érdekes” országgal kezdünk. A fesztivál nyitófilmje Arto Halonen: Shadow of the Holy Book Türkemisztánból jelentkezik. Illetve nem is onnan, hanem “csak” a globális cégeket próbálja pellengérre állítani azzal, hogy bemutatja — amolyan rosszul értelmezett Michael Moore stílusban –, hogy õk bizony üzletelnek ezzel az õrült diktátor vezette országgal. Mindössze annyit kellett tenniük ezeknek az óriáscégeknek a milliárdos üzletek elnyeréséért, hogy megnyerjék az elnök úr szívét. Ezt pedig a legegyszerûbben a diktátor könyvének (Ruhnama) lefordításával érhették el.
Ez a kissé (oké, nagyon) unalmas dokumentumfilm szépen veszi sorra a cégeket (magyar is van közöttük, sõt a szlovák cégvezetõnek is kísértetiesen magyaros neve van), és lám-lám finnre is lefordította valaki azt az agyszüleményt.
Persze sorra rugdalják ki a stábot különféle cégek fõhadiszállásáról. Bezzeg a finnek nem ilyenek ám! Itt amint megtudják mirõl van szó, a cég elnöke személyesen jön a kamera elé, és tört angolsággal (!! – a filmesek és a fõmufti is finn!) elnézést kér, hogy ilyen badarságot csináltak, és lefordították a könyvet, ezzel támogatva egy õrült diktatúráját. Mélyen megbánták már. Csak a finnek. Senki más. Mer’ õk ebbõl is pozitívan jönnek ki…

A már oszló sötétségbe az idén hetedik alkalommal megrendezett DocPoint filmfesztivál hoz talán egy kicsivel több világosságot. Ma kezdõdik és vasárnapig tart Helsinki öt mozijában (Najó, ebbõl kettõ nem igazán mozi, hanem vetítõterem múzeumban, de ez most mellékes).
Idén Irán illetve Ausztria van fókuszban, de a “szomszédok” kategóriában az oroszok is erõsek.
A fesztivál megnyitóján átadják Jörn Donnernek az Apolló Díjat. Ez a díj annak jár, aki maradandót alkotott a finn dokumentumfilmezésben. A megnyitó teltházas, így nehéz lesz kideríteni, ki is ez a Jörn, és pontosan miért is kapja ;)
Mindenesetre a következõ pár napban irány a mozi!

Megszületett az eredmény, a finnek kitörõ örömmel díjazták ezt a perverz kis Syötti-t (Bait, azaz Csali, jobb alsó kép. r: Malakias), ami egy kisfiú és egy kishal barátságáról szól, amint kihorgásszák a rozmáralkatú vén faszokat a medencébõl és a nagyhalakat a tóból. Szerencsére csak ez utóbbiakat eszik meg (bár az is elég furcsa látvány ahogy a kishal falatozik a nagyhalacska húsából), az elöbbieknek csak a farkukat harapják le. Na szóval ez a Fõdíjat, a Közönségdíjat, Laurea-díjtól és az ANOBA-tól egy-egy “special mention”-t gyûjtött be (“a humoráért”). A másik ANOBA “special mention” az Ankkuri (Horgony, r.:Tommi Juutilainen) kapta, ami nem kevésbé altesti és perverz. Annyi jó, érdekes film volt itt, hogy válogatták ki pont ezeket a díjakra?!

A legjobb finn animációnak Laurea-díjat egyébként egy egész jó kis rajzfilm, a Säieteoria (String theory, r: Kim Helmisen) kapta. Pár szóban talán a “minden mindennel összefügg” írja le jól, de a globalizáció a hangsúlyos téma benne. A másik “special mention”-t Milja Aholan Viisi aamua vielä (Még öt reggel) címû hmm… “enyhén” agitpropos alkotása kapta (a szociális rendszer leépítése és a politika tanmese).
Animation NOrdic and BAltic (ANOBA) hálózatban jelenleg 6 filmfesztivál van, mindegyiken jelölnek egy-két filmet az ANOBA díjra. Ez egyúttal nevezést jelent az európai Cartoon d’Or megmérettetésre is.
Az ANOBA-nezevést az észt Mati Kütin Une Instituutille (Álom Intézet, bal alsó kép) kicsit unalmas (mondjuk álmosító :) ), de aranyos filmje kapta. Ez fõleg azért meglepõ, mert ez a filmecske már megkapta a nevezés jogát erre a díjra a legutóbbi észt fesztiválon… Ugyanitt a közönség a lett Janis Cimermanisin Medibas (Vadászat, felsõ kép) bábfilmjét találta a legjobbnak, ami tényleg fergeteges volt. Az erdész — három szaki segítségével — jól megmenti az erdei haverjait (az állatokat) a vadásztól (aki két fekete napszemüveges testõrrel egy Hummerben érkezik a mészárlásra vadászatra). Na ebben volt humor :)

Ma este a Glória klubban három társaság csapott össze, hogy fél óra alatt melyikük rakja össze a legjobb animációt. Eszközök beszerzésére 10 eurójuk volt (már a számítógépen és ilyesmin kívül) a csapatoknak. Balra az észt csapat, jobbra a MediaLab, keresztben pedig a turkui Mûvészeti Akadémia csapata. Érdekes volt a filmkészítés; végig azt hittük, hogy a turkuiak lesznek a nyerõk. Használtak fázisrajzokat, söröskorsót (amibõl szívószállal “emelték ki/magukba” a fázisok között szükséges különbséget) , gyurmát és papírkivágásokat is. Végül azonban csak egy nagyon rövidke, igazából történet nélküli filmecske lett belõle.

Az észtek papírkivágással dolgoztak, és ránézésre övék volt a legprofibb felszerelés is. A filmecske jópofa volt, beleszõtték a helyszínt (Gloria) is. A végén a “Fin” (“vége”, de a finn autójelzés is) feliratot elütötte egy “Est” (mint Észtország) felirat. Övék lett a közönségdíj. A közönségdíjat amúgy zajmérõ és sorozatos ovációk segítségével állapították meg. :-)

A gyõztesek a Media Labosok lettek, kaptak vándor-papírkoronát is. Érdekes gyurma/hulladék összeállítású animációjuk azt a kérdést tette fel, hogy “milyen bajszot szeretnél magadnak?” Ami végül megdobogtatta a zsûri szívét, hogy az egyik bajusz szerepét egy rántott halrudacska játszotta el.

A holland beszívott diákok filmjeirõl sajnos nincs képem, pedig volna mirõl. Itt is látszott, hogy a mûvészethez valami múzsát kell fogyasztani :-)
Az elsõ film rögtön meg is mutatja, hogyan: “Az írói válság leküzdésének tíz módja” címet viseli Demian Albers filmje.
Egy nagyon ügyes áldokumentumfilmet is láthattunk: The Order Electrus az elhagyott gyártelepeken “kifejlõdött” fém/kondenzátor rovarok életérõl szól. A rendezõje, Floris Kaayk, az élõkép és animáció kapcsolatát vizsgálgatja filmjeiben, érdemes lesz odafigyelni rá.
Ramon Oranje Undercover Wild rajzfilmje egy akciófilm paródia (a Mission Impossible-tõl a James Bondon keresztül a Charlie angyalaiig, sõt még a Tini Nindzsa Teknõcök jegyei is megtalálhatók benne) és egyben egy pilot-epizód (sajnos úgy néz ki filmsorozat nem lett belõle), melyben Hippo és Frog speciális ügynökök végeznek el egy állati megbízást. Üdítõ etûd volt a néhány elszállt “mûvészfilm” között.
A Square Love és a The Harvest 3D animációi is említésre méltók, valamint a kakukktojás 529 (merthogy ez Belga, a Hollandok között, ráadásul báb és nem rajz) is megnézésre érdemes (csak kár, hogy nem tudom hol lehetne õket megtekinteni…).
Azt elég könnyen megállapíthatjuk, hogy akár a holland diákok között is több értelmes és kellemes filmötlet bújik meg, mint a válogatott finn mezõnyben…

Ma betekintettünk a versenyösszeállításba is. Volt néhány egészen szürreális is, egy-kettõ azonban megfogott. Odafönt a Dvornjagi-ból (Norvégia, 2007, r.:Svanhild Utne) egy kép. Ez a film egy kóborkutyapárról szól, ahogy éldegélnek az utcán, ahogy az hím kolbászt lop a párjának, meghúzzák magukat itt-ott. Aztán egy kis kavarodás után a leányzó eltûnik. Szomorúan járkál az utcákon a kankutya, míg egy kirakatban a tévében meglátja a párját, amint épp lövik fel az ûrbe… Lajka emlékére.

Ez a másik, Lonely Feeling (Lettország, 2006, r.:Kaspars Roga), úgy nézem eredetileg a lett Brainstorm együttes Rudens címû számához egy videoklipp, de aztán néhány rövidfilm-fesztiválon is jól szerepelt. Nem érdemes sokat írni róla, ez fent van a youtube-on, meg lehet nézni :-)

Ezek persze csak kiragadott “kedvencek”, vagy 30-40 film verseng itt. Vasárnap van eredményhirdetés, kíváncsi vagyok, a zsûri végül melyik film mellett teszi le a voksát.

Vasárnap lesz az Animáció világnapja (bármit is jelentsen ez). Erre idõzítették a hetedik Animatricks filmfesztivált itt Helsinkiben. Kevés fesztiválok egyike, ahol verseny is van: Nordic & Baltic animációk versenye, kíváncsi vagyok mivel állnak elõ az északiak.
Sikerült ma egy finn válogatásba belenézni, hát ilyen perverz és depressziós filmfolyamot még nem láttam :-(
Szerencsére a fesztivál díszvendége Paul Driessen Hollandiából — aki még a Beatles Yellow submarine klippjével kezdte a karrierjét 1968-ban. Na az õ rajzfilmjeibõl készült válogatás igazán üdítõ volt. Látványosak, ötletesek, elgondolkodtatóak.

Gregg Araki rendezte amerikai vígjáték, amire nem értem hogy sikerült ki árusítotani az összes jegyet a korábbi vetítésekre? (az utolsó vetítésen jutottunk csak be.)
Egy végletekig beszívott és ráadásul szõke csaj egy napját követjük végig. Reggel a “szokásos” cigire ráadásul megeszi a lakótársa “vicces” sütijeit is (ami egy egész népes társaságnak elég lett volna), innentõl a lassulás megállíthatatlan – az egyik kicsavart helyzetbõl evickélünk a következõbe, majd még tovább, amíg egyszercsak egy óriáskerék kocsijának szélén egyensúlyozva a kommunista kiálltvány egy eredeti példányát látjuk lóbálni…
Nem mondom, vannak benne vicces részek, de inkább fárasztó, mint felüdítõ vígjáték.

Egy fekete-fehér francia film, a grúz, elsõfilmes Géla Babluani rendezésében.
A fõszereplõ srác egy – a fizetésébõl éppencsak megélõ – tetõfedõ kisiparos, akinek véletlenül a kezében marad az idõközben elhunyó (amúgyis már egy ideje halálán levõ) aktuális megbízójának egyik levele. Azt tudja a korábbi véletlenül kihallgatott beszélgetésekbõl, hogy a tulaj ettõl a levéltõl igen sok pénzt remél. Mivel a megbízó halálával a munkának is vége, amit ráadásul ki sem fizetnek, úgy dönt, megtartja a levelet – végülis elvileg sok pénzt ér. De csupán egy titokzatos leírást — valamint egy kis 13-as táblácskát talál a borítékban. Hát követi a levél utasításait, nem tudván mibe mászik bele. Egy meglehetõsen bizar világba csöppen így, ahol aztán a végletekig kipróbálhatja a szerencséjét. Vajon nyer-e a végén? A fekete-fehér formátum kiváló választás volt ehhez a nyomasztó és feszült thrillerhez.