Képek csak úgy…

Hülyéért itt se kellett a szomszédba menni. Ez a példány söröskupakokból készített lovagi páncélinget magának.

Fesztivál közben végül nem volt lehetõségem írogatni, itt van hát utólag. Egyúttal az Ålandi képekbe is beszúrtam még egyet-kettõt.

A fesztivál négy játszóhelyének egyike a Rantalava = parti színpad. Hát tényleg a partra rakták :) Itt éppen a Sonata Arctica húzza-vonja. Ez volt az egyik kedvenc színpadom, mert a mienkrõl pont jó rálátás (és fõleg ráhallás) volt – ugyan szabad szemmel kicsit messze, de a közelben volt egy kivetítõ is. Csak kigurítottam egy széket a színpad szélére, és már ott is ültem a páholyban :) (értelemszerûen felváltva mentek a mûsorok ezen a két színpadon).
Az elsõ nap egy kicsit durvára sikeredett zeneileg, nekem egy kicsit túl metálos volt, de azért túléltem. Nálunk búcsuzott a Ministry is, pár nappal késöbb Pesten a Petõfi csarnokban is jártak.

Ruisrock, Turkuban. Szép kis Apple gépek vannak a Mediakeskusban, meglássuk, lesz-e rá idõm tudósítani folyamatosan. ;)
Egyelõre annyi látszik, hogy sokkal kisebb, mint számítottam. Még a MainStage is csak egy Szigetes közepesnek felel meg és elötte a szabad hely (a látogatóknak) is elég kicsi. Nem csoda, hogy a finn zenekarok (is) szeretnek Szigetre jönni, ott annyi ember elött játszhatnak, mint a finneknél soha.
A MainStage-en lesz Nightwish meg HIM, én a Paviljonki stage-en ugrabugrálok, itt mondjuk The69Eyes és a Ministry lesz mûsoron.

Hétfõn egy majdnem teltházas koncertet adott a Bon Jovi a helsinki Olimpiai Stadionban. Ide “vidékre” egy speciális cuccot hoztak, mert “Európából” a kamionok nem nagyon tudtak volna ideérni idõben. Londonban megpakoltak egy repülõt a helsinki és oslói színpaddal és kellékeivel, majd átdobták ide… Még pénteken elkezdték építeni a srácok, én “csak” vasárnap és hétfõn munkálkodtam rajta.

Amit két nap alatt felépítettünk, azt a koncert után három óra alatt szétbontottuk. Rosszabbra (hosszabbra) számítottam, ennyi idõ alatt az Arénát se szedtük szét a múltkor…
Színpad bal hátulja, a vonós dobogó:

Ez meg a Bon Jovi öltözõ volt, még szépen és rendben :)

Ezúttal a berakodásban (is) résztvettem, korán kezdõdik így a nap, fél hétkor. Mondjuk az elsõ fél óra csak kávézással telik, de lévén, hogy a cucc (a személyzettel együtt) olyan f5 körül érkezett ide az elõzõ show összerámolása után, nem csoda, hogy inkább alszanak még pár percet.
A “nyers alapanyag” már készen, ennyit biztosít a csarnok:

Aztán hét környékén leereszekdik a nagy keret, amit lehet, erre függeszenek. Amit nem (például a hangfalakat), az megy a tetõgerendákra közvetlenül.

Itt a “láncosmotorok” már nagyjából a helyükön. Fél 9 környéke. Középen a két “gyerekülés” is látható a lámpás keretben. Két “szerencsés” csóka három-három és fél órát ül majd fent a magasban, egy-egy spotlámpával a kezükben lövik majd Lenny Kravitz tarkóját.

Elsõ lámpák már a magasban, a hangfalak is kezdenek formálódni. Háromnegyed 11.

Már fél egyet írunk. Bár a színpad hátsó része még mindig nincs kész, elöl már a hangszerek a helyükön, mikrofonok száguldoznak jobbra-balra. Ugyanekkor kicsit távolabbról látszik, hogy a hangfalak is készen (a levegõben is meg a földön is) és az oldalsó spotok is elindultak felfelé.

Fél kettõ, nagyjából kész a színpad, a füstgépek már “töltik” a teret. A jobboldali hangfalakat visszaeresztették kicsit hibátkeresni, de alapvetõen ennyi. A tömeg-rács is a helyére került már. Kezdik a hangszereket próbálgatni, hangrendszert állítgatni. Este visszanézek majd, mire jutottak :)

És eljõ az estve, így néz ki a felépült színpad tömeggel. Azér’ az nem semmi, hogy amíg be nem húzták a függönyt az emeleti ajtókon, besütött a Nap az arénába. Szegény nézõk nem gyõztek napszemüveget keresni. Este 9-kor, simán.

Maga a koncert “kicsit” késett, az emberek már elkezdtek vissza szállingózni a vendéglátóipari egységekbe, mert a “mûvészúr” nem nagyon akaródzott kijönni a színpadra… Azért, amikor végre elkezdõdött a cucc, a hangulat jó lett elég gyorsan. A zene jó volt, a zenészek profik, a feka dobosnak meg olyan mozgása volt, hogy ihaj.

A késés persze azt is jelentette, hogy fél egykor tudtuk csak elkezdeni színpad szétszedését. Ez azért is jó, mert másnap (aznap) jött Celine Dione 20 kamionnal. Mi befejeztük reggel 3-ra, a következõ berámolás fél 6-kor kezdõdik. Volt néhány srác, aki mindkettõben részt vesz, haza se mentek. Celine színpada persze az aréna közepén lesz, úgyhogy addig ezt a “nyers” színpadot le, azt meg fel kell húznia az aréna embereinek. Két órájuk van rá. Hja kérem, nagyüzem…

Mostanában sokat “zenélünk”, de hát ez itt Finnországban így megy: ha végre feljön a Nap, egymást érik a fesztiválok és (ingyen) koncertek. Ma az YleX könnyûzenei rádió/tévécsatorna tartotta szokásos nyári partyját Kaisaniemi parkban (ahol a Maailma kylässä volt pont egy hete). Tömeg nem volt, de legalább jó zene sem ;( Így viszont jutott arra idõnk, hogy az érdekesebbnél érdekesebb figurákat nézegettük. Ez a srác pölö a bringájához öltözött. Isten bizony nem photoshop, az a rózsaszín hozzá van nõve a fejéhez.

(Hát szerintem õket parodizálja a Lordi. Magas talpú cipõ, hülye szörnyes jelmez, keményebb zene. Tökugyanaz, csak ezek nem tudtak az Euróvízióról.)

A hétvégi Maailma kylässä fesztiválon (mostmár “szokás szerint”) segítettem a színpadon. Amikor vasárnap befejeztük, csak úgy mellékesen odavetettem a színpadmesternek, hogy ha van valami “esemény”, szóljon bátran. Ott nyomban már be is akart szervezni kedd reggelre, de hát ugye munkanap… “Akkor szerda este!”, mondá. És így is lett, bár akkor még nem tudtam, hogy mire is vállalkozom. ;)

Másnap kiderült, hogy a KISS állomásozik HKI-ben kedden és szerdán (az elsõ koncert jegyei 6 perc alatt, a másodiké 9 perc alatt keltek el, pedig nem kicsi a sportcsarnok. Éljen az internetes jegyértékesítés.), és az õ cuccukat kell “feldobni” a kamionokra. Ilyet még úgyse csináltam, ki kell próbálni ;)

Míg a fõbejáratnál szigorú motozás, biztonságiak meg miegymás, a “gazdasági bejáraton” simán besétálok. Pont idõben, épp jön az ürge, és már osztja is a passokat. Szabad a gazda, csak jöjjünk vissza a show vége elött fél órával. Igen ám, de a lift, ami mûködik felfele, nem enged vissza lefele… Azért nem én lennék, ha nem sikerült volna meggyõzni valami kártyás helyi erõt, hogy az nekem milyen elõnyös lenne, ha lehúzná a kártyáját a lift résén. ;) Aztán kapunk szép karszalagokat, színeset csapatonként, ki a videót, más a hangot esetleg a fényeket fogja szétráncigálni, nekem a backline csapat (zenész cuccok) jutott. Aztán várunk egy órácskát, mert a banda jól belejött, és húzta még egy kicsit (a pirotechnika meg csak úgy durrogott közben). A tapasztaltabb “stage-hand“-ek eddigre már elpanaszolták, hogy ennyi kamiont még nem láttak egyszerre. Elõzõ nap, az építésnél nem látták a munka végét, mert a kamionok csak jöttek, csak jöttek. Most legalább minden egyben ott tornyosul a színpadon. No, féléjfélre végre abbahagyják, mi következünk. Mi elõször a dobot robbantjuk szét és csomagoljuk el vagy négy szekrénybe. Kábé eddig volt értelme a színkódos csoportoknak, ezután jött a keveredés ;) Mi aztán az egyik színpad mellett lógó hangfalat építjük le a dob és környéke után. Ez 40 (negyven) darab emberméretû (csak annál nehezebb) dobozból áll, meg a járulékos keretek, motorok és néhány elhanyagolható kis “hangszórócska” körítésével.
Némi kamionnézegetés után a fénytechnika következik, beszélgetek egy kicsit az intelligens lámpákkal is. Ezeknek egy ausztrál (brisbane-i) roadie a “gazdájuk”, nagyot növök a szemében a “Brisbane to Cairns” utazásunkkal ;) Amúgy a roadie-k érdekesen kommunikálnak a helyi csapattal, gondolom már tapasztaltak egy’s mást: szépen lassan, tagoltan és artikuláltan próbálnak beszélni, miközben mindkét kézzel mutatják is a mondandójukat (mintha egy sükethez, vagy inkább értelmileg csökkent képességûekkel beszélnének. Mondjuk megértem.) Na, ez végre értelmes módon diskurál, míg elrámoljuk a lámpákat.
Aztán nincs mást mit tenni, mint a töménytelen mennyiségû guruló szekrényt felnyomni a kamionokra (eddigre a többiek már megrámoltak jópárat, de a környék még mindig ládákban úszik). Jópofa dolog amúgy meglódítani párszáz kilót a lejtõn, ezzel nekifutásból eltalálni egy, a doboz kerekeinél csak 5 centivel szélesebb rámpát, és felutazni vele a platóra. Ezzel még elszöszmötülünk egy kicsit, úgy fél háromig is talán. Aztán köszönik szépen a segítséget, és elindulnak Stockholm felé, ahol ugyanezt péntek estére újra össze kell dobniuk. Szombaton meg már Osló, sok pihenés nincs.

Hogy néz ki egy koncert a finneknél?
A rockkoncert ugye természeténél fogva hangos esemény. Hogy ezt mégis tudják élvezni az egészségükre figyelõ rockerek, itt Finnországban a zajt ellensúlyozandó füldugókat árulnak (Korvatulpat) a bejáratoknál. A “dühöngõ” elsõ soraiban a helyi inkalosok vizet osztanak (pohárban, nem vízágyúval) a kitikkadt fanoknak. A küzdõtér oldalánál végig járható egy (amúgy felfestett) egyméteres sáv, az ember fia/lánya könnyedén mozoghat elõre-hátra kedve szerint…

Véget ért a Maailma kylässä, idén kegyes volt az idõjárás, szép pirosra “barnultam” a nagy munkálkodás közben. Majd ha nem leszek lusta, egy csokor képet is rakok ide, addig csak ízelítõül egy pár:
Szombaton a Suurlähettiläät játszott délután:

Utánuk a német Dissidenten következett, akik a 2000-es Szigeten is nyomták már, igaz, más felállásban. Most marokkói volt a stílus, de volt egy csaj egy tekerõlanttal. Kérdeztem tõle, hogy mi az az izé a kezében. Azt válaszolta, hogy angolul valami hulumpulum, de nem szereti ezt a nevet, mert hülyén hangzik, viszont magyarul “tekerolant”-nak hívják ;)

Vasárnap a Värttinä szaladgált a színpadon körbe-körbe:

Mindenki így élvezte a fesztarit (Mamani Keita zárta a vasárnapot):

Hát, gyerekek, nem semmi egy ilyen “médiahack”. Nem volt és nem lesz szokásom “látogatói statisztikákkal” dobálózni, de ez (számomra legalábbis) érdekes… Odafent a “teres” kifejezésre filterezett látogatások (visits, nem page-view, az magasabb) száma látható ezeken az oldalakon (fõleg az images.google.hu -ról, a legutóbbi (2007-es) Szigeten ugyanis lefényképeztem a “kisasszonyt”: Tereskova, középtájon, vagy — ha a “Sziget 2007” kategóriát nézed éppen –, itt lejebb a “Sziget: hatodik” bejegyzésben.)

Azért, mert valaki azt meri mondani, hogy “pina”, hetekig az összes keresõbe az õ nevét írkálják. Eddig hetente beesett talán egy-két “Tereskova” keresés, tegnap egy nap alatt 200. :-o
Jó, tudom, ez sehol sincs egy hírsite látogatottságától, dehát egy “énblog” nemis hírszájt ugyebár :) Nem a darabszám az érdekes itt, hanem a trend.
Tanulságos látni, hogy reagál a nép a médiákokban elhangzó dolgokra…

Tilla Tilla ( :) ) elsõ rendezése ez az abszurd vígjátéknak nevezett Pánik címû film, amely nem mellesleg a Filmszemlén begyüjtött két díjat is. Tegnap a mozimûsorban szembejött velem egy sor: a vetítés után beszélgetés az alkotókkal. Ha jól értettem aztán a Toldiban, ez valamiféle klub esemény volt, szóval ilyesmi elõfordul itt rendszeresen — érdemes lesz figyelni.
No mindenesetre Tilla annyit beszél, hogy ihaj, szegény Gubík Ági (a fõszereplõ) akkor se nagyon jutott szóhoz, amikor õt kérdezték :)