Azt hittük, hogy végre vége a bontásnak a szomszédban (Nokia/NSN Karaportti együttes), erre pár napja nekiálltak bontani az utolsó eddig háborítatlan (használaton kívüli) épületet is. Így néz ki hát egy szétesõ falú gyártócsarnok…
Megnyílt a frissen épült NSN székház a Karaportti campus északi oldalán. Még azért a melósok erõsen kalapálnak, rendezgetnek, de már elkezdõdött a beköltözés. Kajálda már nyitva, a színvonala – bár ez is Sodexo – egészen jónak mondható. Olyasmi, mintha a NokiaHáz egyik éttermét és a kávézóját egybeolvasztották volna. Széles választék, ízletes kaják. A bentlakók arra panaszkodnak, hogy túl “fekete-fehér” a stílus, de ez szerintem csak az aulára érvényes (igaz, hogy az viszont elég meghatározó).
Egy újabb csapatmóka, ezúttal az összes Technical Operations emberkékkel együtt. Nagy vonalakban vázolták, hogy is lesz az NSN (Nokia Siemens Networks) struktúra a mi nézopontunkból. Majd elbuszoztunk Nuuksio sarkához, aholis vízre bocsátkoztunk már megint, de ezúttal nem volt 750 lóero a csónak végében… :(
“Akadályverseny” finn módra: négy csapat, mégsincs nyertes vagy vesztes – csak egy “nagy” csapat.
Azér’ jól kisportoltuk magunkat, a vacsora még hátravan :)
A kaja pedig a finnek õszi csemegéje, rák volt (oké, volt utána levezetésnek egy gyönyörû steak is). Pepecs munka hozzájutni ahhoz a kevéske húshoz, ami benne van. Viszont tényleg finom :-)
Na így néz ki 45 csomó a vízen. Amúgy szélcsend volt :)
Történt pedig, hogy itt tartózkodott a finneknél pár ázsiai srác, akikkel “virtuálisan” együtt dolgozunk. Gondolt egy nagyot a Fõnök úr, és rendezett ennek apropóján egy kis céges agyelhagyást [well, ez sikerült is, de ezt ekkor még nem tudtuk]. Fölpattantunk a RibIt cég laza csónakjára. 750 lóerõ. 45 csomó (~ 80 km/h) de csak azért, mert nem volt száz százalékig jó idõ. Elcsónakáztunk Espooból (ami Hkitõl nyugatra van) kelet-Helsinki alá megnézni egy világítótornyot, majd onnan vissza Kirkkonummiba (ami még Espoonál is nyugatabbra van). Wrmmmm!
