Képek csak úgy…

Az estét Nazarében töltöttük, egy szép kis óceánparti nyaralófalucskában. Eleinte aggódtunk, hogy hol lesz szállásunk, de a városka fõutcáján fürtökben ültek a nénik “Quarto-Room-Zimmer” táblákkal :)
Séta a homokos plázson, újabb sült halak elfogyasztása után nyugovóra tértünk egy cukrászda fölött. Nem volt kérdés, hogy másnap hol reggelizünk :)
Reggel a piac is nyitva volt, megnézegettük a tengeri herkentyûket. Érdekes öltözködési szokás, hogy az öreg nénik (is) “miniszoknyában” mászkálnak, persze sok alsószoknyával kidomborítva. Hja, itt a meleg az úr.

És végre elértük egyik célunkat, az európai kontinens legnyugatibb csücskét (N38°47 W9°30, 140 méterrel a tengerszint felett).
Szerencsénk van ezekkel a “szélsõ pontokkal”, Nordkapp is a rossz idõjárásról híres, nekünk mégis sütött a Nap. Itt ködnek kellett volna lenni, nekünk meg egy szép naplementében volt részünk helyette. :) A szerencsébe a nyugalom már nem tartozott bele, pont egy KunságVolán busz álldogált a parkolóban…
Találtunk egy kiadó szobát, amirõl kiderült, hogy egy egész lakás nappalival, konyhával, fele annyiért, mint Lisszabonban egy éjszaka egy kis szobában. Ráadásul a világítótorony (már nyugdíjas) õre és mindenese volt a házigazdánk.

Ismerkedésünket a jelenlegi belvárostól egy kicsit arréb, Belémben kezdtük. A Belém-torony a folyó bejáratát védte.
Ide Combino villamossal érkeztünk, aminek nem mûködött a második ajtaja. Az utasok elég egykedvûen vették tudomásul, úgy néz ki, ez itt is típushiba. :)
Persze kiderült az is, hogy mi a baj forrása: automatikusan csukódik elég rövid idõ elteltével, az érzékelõ meg túl közel van az ajtóhoz, így többször elõfordult, hogy léptünk volna ki/be az ajtó meg el kezdett csukódni. Elsõ reakciója persze mindenkinek az, hogy visszatartja az ajtót kézzel, amit viszont – úgy néz ki – az ajtó egy idõ után nem tolerál…