Nos, egész tegnapig Budapest és Helsinki idõjárása mintha össze lett volna kötve. Ám ma hajnalra Helsinki fokjai elhúztak Pestre, így itt nulla, ott meg tizenpár Celsiusnak örülhetnek a népek. Lett is rögtön havas táj emitt, remélem mostmár így is marad – különben semmi síelés nem lesz idén… Azért ennél hidegebb kéne, hogy a tavak (ad absurdum a tenger!) befagyjanak, de hát ne legyünk telhetetlenek.
Gyönyörû napunk volt vízkeresztkor, a kedvenc Haukilahti kávézónk is kinyitott. Az õrült finnek megállíthatatlan sorokban araszoltak a nulla fokos tengerbe megmártózni – ezúttal azonban nem csak idõsödõ hölgyek, de férfiak is becsobbantak. Hát jégkockák nem voltak idén…
Nem tudom mindek szurkoljak igazán, hogy maradjon ilyen napos kellemes tavaszi idõ, vagy kezdõdjön végre el a tél…
Kati & Csaba visszatért Fingországba – szegények már épp mexokták Franciaországot, erre most megint északon találják magukat… Mondjuk a mi legnagyobb örömünkre! :)
Hoztak finom büdös és szagos, folyós és törõs sajtokat meg igen kiváló kolbász/szalámikat is a Frankoktól, ezek elfogyasztásával ünnepeltük meg visszatértüket a Pagonyba(n). Kép ezúttal nem készült, ragadt a kezem a jó kis Brie-tõl ;)
Hát, ma elég érdekes gondolatok kavarogtak bennem :) A karácsonyi glögi és süti mellé kaptunk egy gyerekkórust is a közeli általános iskolából…
Nahát elõszöris a hajdani saját magam jutott eszembe, huszonpár éve én/mi is csináltunk ilyesmit. Csakhát mi hajdanán – jó kisdobosként/úttörõként – mondjuk öregek otthonába jártunk. Vagyis most – a kottaálvány túloldalán ülve – úgy éreztem magam, mintha egy lakó lennék az öregek otthonában. :) Hogy szalad az idõ ;)
Aztán meg csodáltam (talán irigyeltem is õket?), hogy el vannak látva hangszerekkel! 10 évesen minket legfeljebb furulya meg zongora mellé engedtek – annak ellenére, hogy elvileg mi is zenei osztály voltunk -, ezek a srácok meg egy halom hangszeren (fuvola, xylofon, gitár, dob, stb.) játszanak egészen elfogadhatóan. Mint kiderült, azért ez nem “általános” itt a Fingeknél, õk itt egy speckó zenei osztály voltak. De akkoris… ;->
Azt hittük, hogy végre vége a bontásnak a szomszédban (Nokia/NSN Karaportti együttes), erre pár napja nekiálltak bontani az utolsó eddig háborítatlan (használaton kívüli) épületet is. Így néz ki hát egy szétesõ falú gyártócsarnok…
Mivel Ralloú életveszélyesen megfenyegette szegény Csoki Húsvéti Nyulat (aki tavasz óta ott pihen a polcon), hogy a Csoki Mikulás majd jól kiszorítja onnan, a nyuszi összebeszélt a piroskabátossal. Az eredmény: idén nyúlszánon érkezett a Télapó! A nyúlszános Csoki Mikulás mellett meg a saját gyúrású Marcipán Télapó látható.
Nem mellesleg mindig elérzékenyülök, hogy itt Finnországban, a Télapó hazájában nemzeti ünnep Miklós napja. :)
Tapiolában járva a karácsonyi vásár közpén találtuk ezt a középkori(nak látszó) sámános, kovácsos izét. Teljesen jó volt látni a sok mûanyag sátor között.
Megnyílt a frissen épült NSN székház a Karaportti campus északi oldalán. Még azért a melósok erõsen kalapálnak, rendezgetnek, de már elkezdõdött a beköltözés. Kajálda már nyitva, a színvonala – bár ez is Sodexo – egészen jónak mondható. Olyasmi, mintha a NokiaHáz egyik éttermét és a kávézóját egybeolvasztották volna. Széles választék, ízletes kaják. A bentlakók arra panaszkodnak, hogy túl “fekete-fehér” a stílus, de ez szerintem csak az aulára érvényes (igaz, hogy az viszont elég meghatározó).
A hétvégi “kirándulásunkon” is gyanúsan duzzadtak voltak az ágak itt-ott, de ez ott fent már biztos: November 28-án Finnországban rügyeznek a bokrok! Nemsokára megint zöldellnek a (nemcsak fenyõ)fák is, kibújik a hóvirág és jön a tavasz! Még jó, hogy nem vettünk új sílécet :)
