Képek csak úgy…

Ez egy félig havas, napos üvegtetõ. Csak megtetszett… (úgyis, mint “Képek csak úgy…” :-) )

Ez egy jó nap volt, tessék csak a piros vonalat és a jobboldali skálát skubizni. Minimum -25°C, maximum -15°C, átlaghõmérséklet -23°C. Helsinki, Tél vs. Globális Felmelegedés…

Ez a kellemes behajtani tilos tábla a Länsi Auto-arena (fõleg jéghoki pálya, bár most épp kosármeccs zajlott itt) lelátójánál díszeleg. Nem ám a bejáratnál, csak az ülésekhez vezetõ lépcsõnél. Tehát a büfébe még behozhatom a pisztolyomat?

Megnéztük a finn színházmúzeumot a Kaapeli (régi kábelgyár Rouholahtiban) egyik csarnokában. Nem túl régi a finn színjátszás, és az is svédül kezdõdött. De legalább büszkék rá :)
A legizgalmasabb a színpad (fény és hangtechnikával) és a backstage (öltöztetõ szobával és különféle hangkeltõ izékkel) volt.

Nem oly’ rég írtam a magas vízállásról, azóta befagyott az öböl. A jég(?) jótékonyan elûzte a vizet, de a sziklákon látszik, hogy mennyit mászott lefele a jégtakaró a kiindulószinthez képest.

Egy kis folyócska – vagy inkább csatorna – nem fagyott be Tapiolában, az egész kacsapopuláció itt dõzsölt.

Január 24-28 között (pont a pesti Filmszemlét megelõzõ héten) volt itt HKI-ben egy “kis” dokumentumfilm-fesztivál, valami 120 filmmel. Ez azért jó, mert normálisan esélyem sincs finn filmeket nézni, de itt angol felirat kerül rájuk. Ezen felbuztulva rögtön egy amerikai filmmel kezdtünk, ami finnül volt feliratozva, de ez mellékes :) Egy halom érdekes filmmel kerültünk szembe, ezek egy részérõl az euroASTRAn regélnék inkább.
A fenti kép egy rendhagyó filmbemutatón készült. A Revolution! címû film premierjén együtt énekelt a közönség a filmmel és az alkotókkal (a mikrofonnál az Agit-Prop énekese [balra] és a film rendezõje, de a többiek is ott ültek körülöttem). A felkészültebbek kis ledes lámpácskákat hoztak, a többiek a mobiljukkal világították a “szövegkönyvet” az ismeretlenebb dalrészleteknél… :) Térhangzás Live!

Most, hogy (a globális felmelegedés ellenére) lehullott egy kevés hó, elõ lehet venni a téli sportszereket, és megkezdeni az idénynek megfelelõ edzésterv kialakítását. Például a hóbiciklizés egy jó ötletnek tûnik.

Az a kis európai szellõ, vagy az enyhe idõjárással járó töménytelen víz kicsit megemelte a Finn-öböl vízszintjét. Annyira, hogy Helsinki belvárosáról már elkezdtek mindenféle vészforgatókönyveket írni, meg homokzsákokat készíteni.
Mi csak a szokásos Haukilahti “túránkon” (értsd: kávé+süti) döbbentünk meg a magas vízen. Mondjuk összehasonlításul 2006 márciusában így nézett ki (a lámpa most a vízben állva világít, akkor meg volt fél-egy méter a jégfelszín és a lámpa alja között):

Békésen üldögélünk a hajó seggében, búcsúzunk a távolodó Helsinkitõl, amikor egyszercsak pezsgõt kínálnak. Sorsjegy is jár mellé, mint aztán kiderül. Hát, ha már így jártunk, megvárjuk a sorsolást, bár ilyen helyen sosem nyerünk. Most viszont kihúzták a számot, mienk lett egy üveg behûtött pezsgõ! Jól indul a stockholmi kiruccanás. :-)