Már abban a hiszemben járkáltunk az erdõben, hogy végre elolvadt minden, itt a nyár. Aztán egy csendes kanyar után egyszercsak egy jégfal nézett farkasszemet velünk. Már majdnem kitavaszodott Finnországban :-)
Itt nem Húsvétkor, hanem az azt megelõzõ vasárnap, és nem a fiúk hanem a lányok járnak házról házra. Elvileg boszorkának (a mégis bekebelezett fiúcskák meg manónak) öltöznek, de õk itt szimplán a boszorka macskájának maszkírozták magukat.
Csokiért barkát adnak színes tollakkal, jó kis biznisz.
A Tapiolan Honka – miután másodikként végzett az alapszakaszban – sikeresen vette az elsõ akadályt a rájátszásban is. Porvoo csapatát legyõzték háromszor, így továbbjutottak az elõdöntõbe. Tavaly itt (a negyeddöntõben) kiestek, szóval az idei eredmény már most sokkal jobb, és ki tudja, hol állnak meg ;)
Az a rengeteg strandlabda a parketten egy “import szokás” a hokisoktól. Egy szép üzenet a vesztes (kiesett) csapatnak: “számotokra vége a szezonnak, mehettek nyaralni”. :-)
Finnország választott a hétvégén, leváltották az eddigi szocdem-közép koalíciót egy jobb-középre (Kokomus-Keskusta), pont, mint a nagytestvérnél, a svédeknél õsszel.
Amit mindig nagyon megcsodálok, ahogy szépen rendben kirakják a pártplakátokat a “választási plakát-tartó” keretekbe, amiket viszonylag forgalmas helyekre állítanak fel. Nem ragasztgatják össze a várost. A választás vasárnap volt, hétfõ estére már nagyjából eltüntek a plakátok is. Lehet ezt így is :)
Fent két (parlamenten kívüli) kispárt plakátja (a többi csak unalmas arc-rengeteg volt). Az elsõ a “gyerekjogokért” szövetségé. A kép is jópofa, meg a rövidítés is (LOL! = Laughing Out Loud, de most itt Lapsen oikeuksien liitto). A másik pedig a (mérsékelt) kommunista pártnál (Vasemmistoliitto, a negyedik “legnagyobb” párt) is kommunistábbak: sarlóval, kalapáccsal :-)
Van nekem egy jó kis Nokia N91-em. Egy 4Gigás vinyó ketyeg benne. Nem nagyon használtam, mer’ van máásik is, csak úgy hevert az asztalon. Egyszer a máásik elment szervízbe, hát megfogtam az N91-et, hogy majd használom addig azt. Kártya kicserél, telefon bekapcsol, boool. Aztán újra. Aztán újra… A vinyóval valami gáz van (hallani az erõlködést induláskor, illetve vinyó nélkül elindul ügyesen), hát kérdezem a telefonosokat, ilyenkor mi van? A megdöbbentõ válasz egész gyorsan meg is érkezett. Emlékeztetõül: egy kis winchester van a telefonban. Figyelem, kapaszkodni! :)
If your phone has been sitting around for a long time, perhaps the HDD has become ‘stuck’. You can check for this by listening to during boot up. If it ‘ticks’ then the HDD spindle is sticking. The manufacture of this device knows of the problem. The unofficial repair is to ‘wack’ the phone on the side of the table. The offical repair is to return the device to repair centre. The lubricant has settled and the motor is not strong enough to overcome the dry bearing friction. The ‘wack’ will reposition the magnetic poles in the motor and has the potential to get the drive spinning and the lubricant will flow back again.
(Angolul kevésbé tudóknak zanzásítva: Vágd oda a telefont az asztalhoz, utána el fog indulni.)
És csodák csodája, a telefon tényleg életre kelt! A jó öreg “vágd oldalba” javítási módszer mûködik a mai “kifinomult” techológiai szint mellett is :)
Lautasaari “hajósnegyedében” jártunk – hátha találunk egy tengerparti kávézót – és az egyik “jachtklub” sarkánál ezt találtuk :)
(a felirat: ha az ajtó elé állsz, az autód a vízbe lökõdik.)
Egy kollegám mesélte, hogy van itt Finnországban az “elsõ jégen járók társasága”, akik – ahogy a nevük is mutatja – igyekeznek elõször megjárni a szûz jegeket. Nos, mi most valószínüleg találkoztunk az “utolsó jégen járókkal” :) Egy jégtábla meg is billent a csóka alatt, úgyhogy vizes zoknival visszafordultak gyorsan, de egy másik úton mi is kimerészkedtünk az olvadó tengerre. Jópofa :)
Az üveg felirata “Good morning!” és egy darab kapros savanyúuborkát tartalmaz :-)
Észt termék, gondolom az oroszoktól tanulták…
…igaz, hogy csak vízszintesen… ;-)
A fõvárosi régió talán egyetlen “tökéletes” állapotúnak jelzett sífutópályájára evickéltünk. A terv az volt, hogy a tavon csúszunk a finom puha hóban pár kilométert (mint tettük tavaly is számtalan alkalommal), de sajnos az idén elfelejtett esni a hó, így a Bodomi tó csak jéggel szolgált (ami kevéssé ideális síelésre). Egyedül az erdei körpályák voltak használhatóak, de – pont ezért – mindenki ott tömörült: annyian voltunk, mintha a Nagykörúton sétáltam volna… Csak hullik még egy kis hó, nem lehet, hogy Finnországban ne legyen rendes hótakaró télen :-)
További pár kép KaCsáéknál.
