Képek csak úgy…

Najó, igaz, hogy csak a 20. század elején (1919-1932) volt teljes tilalom, de a nyomai ma se múltak el (talán ezért isznak meg mindent a fingek az utolsó cseppig, hátha hosszú idõ eltelik a következõ szállítmányig). Saját bevallásuk szerint is a ’19-es Alkoholtialom, melynek az “absztinencia növelése és a bûnözés csökkentése” volt a célja, pont az ellenkezõ hatást váltotta ki: Helsinkiben több részeget tartóztattak le, mint elötte bármikor. Ennek fényében fura ez a nagy skandináv alkoholtilalom (illetve bármely “tiltsuk be/szabályozzuk le és akkor jó lesz” kezdeményezés, amiben szintén igen jók); lévén, hogy már kipróbálták és nem jött be…
Odafent egy “technikatörténeti” érdekesség: alkoholcsempész-torpedó. Motorcsónakkal vontatták az alkoholt a rendeltetési helyére. Ha a fináncok elkezdték üldözni a csempészeket, egyszerûen “elhagyták” a rakományt (ami amúgy sem látszott), az meg elsüllyedt. Viszont egy dugó volt ráragasztva az eszközre, ami idõvel leoldódott a cuccról. Szépen fellibegett a felszínre a hozzákötött madzaggal együtt, és a visszatérõ csempészbácsik jól begyûjtötték a szajrét.

Ez így nem járja! Ott a jobb oldalsávon eddig látható volt a helsinki, budapesti és londoni idõjárás. Igen frusztráló volt látni, hogy Helsinkiben fele annyi fok van, mint Pesten és/vagy Londonban, így most felkerült Ostrov Golomjannyj, a legészakibb, amit találtam; valamint a Déli sark (Amundsen-Scott állomás, most éppen -71 Celsius fok), csak kontrasztnak. Így már nincs is itt olyan hideg :-)

Tüzijátékverseny Helsinkiben a Nelonen (négyes csatorna) szervezésében. 5 csapat munkásságát figyeltük az égen. A vélemények megoszlanak, hogy a hármas (JoHo Pyro – Royal Party) vagy az ötös (Ilotulitus – Ruutia Lännestä) csapat volt-e a legjobb, de mindenképpen jól zártuk a “nyarat” (olyan +6 – +8 fok volt a tüzijáték idején).
Ilyen közelrõl még asszem nem láttunk tüzijátékot, a feltámadt szélnek is köszönhetõen voltak rakéták, amik pont felettünk alakultak tüzijáték-gömbbé. Aztán az összes pernye a fejünkre hullott belõlük.

Na ezért érdemes vidéken lakni :) Ez a nyuszi pont a grillezõhelyünkön tanyázott le a ház mögött, de végül nem sütögette meg a répáját.

Én kérek elnézést a selypítõs finnek nyelvéért. A képen egy punszi-rolád látható :)
(arról, hogy az a kis basz miért kerül két juróba, most szó se essék…)

A helsinki Mûvészetek Éjszakája érdekesnek ígérkezett a sok programjával, de végül csak két érdemleges eseményre látogattunk el. Az egyik a fent látható koktélverseny a Vanhában. Ügyesen dobálták a srácok a keverõpoharakat és üvegeket, mi meg finom koktélokat szürcsöltünk közben. A végén a három legjobb egyszerre dobált a színpadon. Így búcsúztunk János&Verocstól, akik hazatérnek Pestre mindjárt. Aztán megpróbáltuk megtekinteni az ausztrál Strange Fruit akrobaták mûsorát, ám nem sokat láttunk belõlük, akkora volt a tömeg (a mellékelt linken van egy video arról, hogy végül mit nem láttunk jól). Itt-ott még voltak persze történések, de sajnos (ám természetesen) szinte teljesen finnül… Az utcákon elszaporodó “élõ szobrok” viszont jópofák voltak.

Akkora vihar volt itt szerdán, hogy ihaj. Úgy kezdõdött, hogy a Nap nem kelt fel még délelött sem, aztán még annál is sötétebb lett. Az utcai lámpák bekapcsoltak, pedig itt elég sötét kell ehhez. Fingországra kevéssé jellemzõ a villámlás, most azonban kaptunk belõle rendesen. Annyira, hogy (legalább) az egyiknek sikerült eltalálnia a munkahelyemet, aminek következtében szinte semmi áram nem maradt az épületben. Se világítás, se hálózat [LAN] (hogy a routerek miért nem szünetmentesen vannak?), se élõ konnektor, még az ajtókat se nagyon lehetett kinyitni (merthát a beléptetõrendszerhez is áram kéne). És az ömlõ esõben ugye haza se indul el az emberfia :-) Még szerencse, hogy a kávéfõzõben maradt egy kis kávé az áramszünet elöttrõl, így volt mit csinálni [gyk. kávéztunk egy hosszút].

Ford Henry elérte a “majdnem csupa kettes” kort. A 120-as szervíz pont Magyarországra esett, eddig úgy néz ki elég korrektek voltak. Azé’ — ha nem is nagyon sokkal, de — csak ócsóbb ugyanaz a Ford márkaszervíz, mint itt.

Elindultunk hazafelé autóval, búcsuztatásunkra óriási lufikat eregettek Helsinki felett. Jó kis út lesz: Észt, Lett, Litván, Lengyel, Cseh és Szlovák részvételre számíthatunk. De elöbb egy felfrissítõ alvás a VikingLine Rozelláján.

Itt járt a német tengerészet egyik legnagyobb hajója. Sajnos nem sikerült felmenni rá (mert, mint kiderült szombat-vasárnap 3 és 5 között látogatható is volt. Honnan tud az ember ilyesmirõl elõre?!), de még így kívülrõl is igen impresszív jármû.