Képek csak úgy…

Bár a szép napos idõ maradt, kissé összébb ugrott a higany az üvegcsövekben ma éjjel. Ez igazán csak akkor realizálódott bennünk, amikor Vihti felé kirándulván elértünk Salmijärvi sarkához, ahol a legnagyobb megdöbbenésünkre már csinos kis jéghártya borította a felszínt (lásd fönt). Szép nagy kört mentünk, útközben megpihentünk Salmiban. Itt van egy igen érdekes “hangulatos” kávézó (annak ellenére, hogy az egyik harmadát olyan “kínai kirakodóvásár” jellegû cuccok borították), kandalló melletti dívánnyal meg egészen tûrhetõ Lohikeitóval.

Ui: Azért Salmijärvi másik fele még folyik és a szélcsend miatt szépen ki is feszült:

Sikerült az idei (vagy õszi?) Balti-hering vásárt lekésni egy nappal – a lököttek vasárnaptól csak szombatig árulják a finom heringbefõtteket a belvárosi piactér mellé beparkoló hajócskákról.
Cserébe viszont ma (vasárnap) a nagy vitorlásoké volt az egész piactér-környék. Jókat mászkáltunk a kátrányszagú hajókon és gyönyörködtünk a többi hasonló vitorlásban. Itt-ott kávét meg süteményt is árultak a hajó gyomrában.

2001. október 13-án 16:05-kor landolt a Malév MA 742 járata Helsinki betonján. Mire összeszedtük a csomagokat és befészkelõdtünk Tapiolába — az elsõ itteni otthonunkba –, épp hat óra lett. Akkor még nem sejtettük, hogy ezzel be is fejezõdött 20 kilométeres körzetben az élelmiszer (illetve egyáltalán az) árusítás hétfõ reggelig… Csak egy, csak egy pizzéria volt talpon e vidéken – így szerencsésen túléltük a hétvégét :-)
Idén (évente próbáljuk, mindig más a tulaj/személyzet) ismét finom a pizza, jó vastagon megrámolva, vékony ropogós (de nem széttörõs) tészta — pont ahogy szeretjük :)

Hehe, egy tiniújság fórumában egyszercsak felbukkant egy halom képem :-o
Azé’ Pirkko, egy kommentet legalább megereszthettél volna ide. ;)
Az otthoni Finnország-szerelmeseknek üzenem, hogy Finnország sem fenékig tejfel, itt is van egy csomó marhaság, kellemetlenség. Oktatás, egészségügy — hogy csak két frekventált témát említsek — sokkal rosszabb, mint a hírük odahaza. A finnek jók marketingben… Az otthoni “húdeszar” egészségügyi ellátás még mindig fényévekkel jobb, mint az itteni “hiper-szuper”(-nek kikiáltott)!
Teljesen más egy-két hétre idejönni turistáskodni és megint más itt élni.

Finnországba ma hivatalosan is megérkezett a tél. Ma reggel az autók ablakait vakargatta mindenki a parkolóban. Annak fényében, hogy április 10-én havazott utoljára tavaly, ez pont fél év telet jelent. A többi három évszak osztozik a másik féléven…

Itt a múzeumokban nem jegyet, hanem kis kerek, színes matricát adnak belépõül, amit a ruhára kéne ragasztani (feltételezhetõen azért, nehogy véletlenül a látogatóhoz kelljen szólni akárcsak a bejáratnál is. Más értelmét nem látom. Aki egyszer bement az ajtón annak volt jegye, minek bent “felmatricázva” sétálni?)
Fent egy múzeum bejárata melletti esõcsatorna látható, de a környék összes érdemleges felülete (villanypóznák, közlekedési táblák, postaláda, satöbbi) hasonlóan “beszeplõsödött” az idõk során. :-)

A világ megérett a végre… “Régen” volt egy csap (angoloknak kettõ, de õk nem számítanak), amit igényed szerint beállítottál hidegre, forróra, vagy egyéb neked tetszõ hõmérsékletre. Aztán jött a technológia (meg gondolom a nyitva felejtett csapok), lecserélték õket infrás automata csapokra. Ez arra tökéletesen jó volt, hogy a szomjas vándor már nem volt képes a csapra hajolva enyhíteni a kínt, mert langyos víz csordogált mindenhonnan. [ Zárójelben ide kívánkozik még a sztori a kedves idõs úrról is, aki egy ilyen csap elött jött rá, hogy megfésülné a maradék pár szál haját. Fésû farzsebbõl elõ, csap alá tart, húzogat, bökdös, káromkodik... és nem történik semmi, mert ugye a fésû nem elég meleg az infra-érzékelõnek, a csap ezért nem ad vizet :-) ]
Gondolom a szomjas lázongók száma elért valami kritikus tömeget, az okosok elkezdtek gondolkodni a problémán. És a megoldás nem az lett, hogy “vissza a szabályozható csapokhoz”. Neem, hanem ezentúl két automata csap várja a betérõt, aki attól függõen, hogy inni akar vagy kezet mosni, másik csap alá dugja majd a kezét. Éljen a technológia mindenek felett :-(

Erre legalább nagyjából emlékszem, bizony érdemes megnézni. Egy kiscsávót beszippant egy szkinhead társaság. Egész addig csak “kellemes teadélután”, amíg a sittrõl vissza nem tér egy régi tag, valami súlyos haverral odabentrõl. Ettõl kezdve már kezd véresen komoly lenni az ügy (szó szerint). Dráma, és elgondolkodtat.

Hát, még egy évvel idõsebben… Kösz mindenkinek a jövést/küldést, kívánást :-)

Kirándultunk egy kiadósat ezúttal Nuuksioban (nemzeti park Espoo nyugati határában). A tucatnyi tó, amik mellett elhaladtunk, mind nyugodtan feküdtek a helyükön, még egy kicsit se borzolta õket semmi.