Képek csak úgy…

Természetesen tornyot itt is másztunk, a Dóm harangtornyát vettük be (állítólag) 414 lépcsõvel.

Firenzében egy köztéri bringatároló.
Itt azért több napot is eltöltöttünk, majd lesz több kép is.

Siena fõterén már éppen sötétedik, a helyi bácsik láblóbázva nézik a turista-tömegeket.

Valahol a hegyekben, Pisa és Siena között egy kis középkori város, San Gimignano. Itt is tornyot másztunk.

Pisában a torony még éjjel is ferde, de csak nappal lehet megmászni pontosan idõzített csoportokban.

Velence, ahol a postás sem biciklivel jár…

Bizony, az Onedin család még mindig a hajózásban érdekelt. Mariehamn kikötõjében az egyik check-in pult.

Åland mintegy 6500 szigetbõl áll, saját bevallásuk szerint ebbõl csak 65 lakott. Amik viszonylag közel vannak egymáshoz, azt ilyen töltésekkel összekötötték, így elég jól lehet közúton is ténferegni a szigetvilágban. Míg észak-nyugat felé bringázva inkább a tanyák/falvak és legelõk voltak túlsúlyban, erre délre a kis szigetek és a tenger volt érdekes látvány.
Nåtö szigetén egy természetvédelmi területen sétáltunk egyet, ott egyszercsak ez a jószág kuksolt ki a magas fûbõl:

A legendás Raffles Hotel egyik bárja, ahol a Singapore Slinget és Million Dollar Cocktailt kitalálta Ngiam Tong Boon, a hely egyik elsõ mixere. Élõ zene a felsõ szinten, a mennyezeten a korabeli filmekbõl ismert legyezõk mozognak (bár a szelet a légkondi okozza manapság). A földimogyorót — ami nagy halmokban áll az öreg asztalokon és a bárpulton — a földre pucolja az emberfia, az este elõrehaladtával már bokáig járnak/járunk a mogyoróhéjban. Érdekes, hogy az innen két saroknyira álló The Stamford tetején lévõ (71. emelet) New Asia bár a “kihagyhatatlan” célpont manapság, én inkább ezt javasolnám mindenkinek. Jó, onnan jobb a kilátás, de itt meg még érezni valamit a hajdani Szingapúrból (persze ez csak valószínüleg nekem, mint európainak érdekes…)
Most nézem csak, nem csak nekem tetszett a hely: Bar Review

Singapore Flyover. Asszem így hívják a szigetország legfrissebb látványosságát, ezt a csigalassúsággal körbeforgó kereket (egy menet, ha jól értettem, alig több, mint fél óra). Ez azért viccess, mert a felüljárókat hívják itt “flyover”-nek. 15-én volt a Grand Opening, amibe egy kétperces tüzijáték is belefért… Épp fent voltunk a New Asia bárban Szingapúr tetején, amikor elkezdtek durrogni. Jóformán át se értünk a bár túloldalára (nem készültünk elõre :) ) már véget is ért a banzáj ;(
UPDATE: A hivatalos neve: Singapore Flyer. Mégsem felüljáró ;)