Archive for the 'Utazás' Category

Tromsø, Norvégia

Monday, August 9th, 2010


A 2010-es Juhannus (Szent Iván éj, nyárközép) szokás szerint utazással telt.
A többi kép itt érhetõ el.

Már rég voltunk a sarkkör felett, ahol ilyenkor éjfélkor is süt a Nap (elvileg). Na nem mintha Helsinkiben nem lenne világos, de azért az északról sütõ Nap mégiscsak más. ;) Fjordokat meg még sose láttunk (kivéve az Oslofjordot, de azért az nem igazán számít), így adódott egy norvég tengerparti, sarkkör feletti kiruccanás. Tromsø-re esett a választás (a másik esélyes, Trondheim túl délre volt).

A Norwegian nevetséges áron (~30€) kínálta a Helsinki-Osló jegyeket (persze az Osló-Tromso szakaszon megkereste rajtunk a betevõ kerozinravalót), ráadásul így Oslót is sikerült — kinek ismét, kinek elsõre — bevenni. Osló a mediterrán Skandinávia. Itt eddig mindig forró idõ fogadott (már a lehetõségekhez képest. Helsinkinél például minden esetben sokkal melegebb volt.) Beültünk egy kocsmába harapni valamit és szokni az árakat — elképesztõ, hogy a finneknél van drágább hely is — majd egy két és fél órás repülés után landoltunk Tromsøben. Leszálláskor egész közel kerültek a havas csúcsok, szép látvány volt!

A reptérrõl a föld alatti alagútrendszeren keresztül vitt át a városkába a reptéri busz (ami két embernek már összemérhetõ a taxi árával úgyhogy visszafelé nem is bajlódtunk a busszal). Elsõ nap csak szoktuk a városkát, szép napos és tiszta idõ volt. Mivel fáradtak voltunk, nem mentünk fel a hegyre körbenézni. Úgy gondoltuk, hogy milyen szép program lesz másnap. Nem jött be, ez volt az utolsó tiszta nap a hétvégén ;-(
A város két végén van Polaria és a Polarmuseet, a modern, élõ, interaktív és a hagyományos “tárlatos” északi múzeum. Az elöbbi inkább a jelenlegi sarkvidékkel foglalkozik, míg az utóbbi inkább a hõs norvég felfedezõkrõl szól. A Polaria mellett álldogál egy halászhajó (MS Polstjerna) is az elõzõ század közepérõl/végérõl, amivel a hõs norvég kutatók nagyjából 100 ezer fókát kaptak el.
A harmadik, az Egyetemi Múzeum egy kicsit délebre van a városközponttól, csak egy kellemes sétányira. Itt kellett volna kezdenünk, az itteni jeggyel ugyanis a Polaria félárú lett volna. Ide különben azért jöttünk, mert a többi múzeum erõsen hanyagolta a tényt, hogy végsõsoron Lappföldön járunk. De itt volt egy egész jó kis kiállítás a norvégiában élõ sámikról. Sami, Lapp, sõt Finn ugyanazt jelenti. Norvégia legészakibb megyéje Finnmark, hevenyészve fordítva a lappok által lakott erdõs vadon. De ezt a finneknek ne mondjuk el ;)

A helyi (Mack) sörfõzdében — kóstolással egybekötött — gyárlátogatás csak hétfõ-csütörtök között van, mi ügyesen péntek-vasárnap voltunk itt (hétfõn délelött már repültünk vissza), ez sajnos kimaradt. De a helyi kocsmák is mérték a jó friss sört, ami egészen más, mint a rég hordóban “érõ” fajták.

A borús idõ nem is lett volna akkora baj, ha a felhõk rendesen az égben tartózkodnak. De itt északon csak párszáz méterre úsztak a vízszinttõl, így a libegõ teteje a maga 400 akárhány méterével már sajnos a felhõben álldogált. Sebaj, gondoltuk, akkor megnézzük az Artic Catedral-t a híd túloldalán, legalább teszteljük a helyi buszjáratot (ami amúgy nem túl sûrûn, de menetrend szerint jár. Az egész elfogadható árú jegyet a sofõrtõl lehet beszerezni). Mivel ott minden nap volt éjféli koncert, úgy gondoltuk, hogy addig nyitva is van. Tévedés, délután bezár… Azért az oldalablakon benézve láttuk, hogy a festett üvegablakok az elején milyen jól néznek ki. Viszont ekkor a szél pont elfújta a felhõket a hegyrõl, aminek az aljánál álldogáltunk, és amin a libegõ is volt!

Gyorsan igénybe is vettük a szolgáltatást, hogy végre letekinthessünk a környezõ fjordra. Odafent még találtunk hófoltokat is, lefényképezkedtünk hát a júniusi télben.

A séta és nézelõdés után beültünk a csúcson a vendéglátóipari egységbe, ahol egy helyes metálos csajszi szolgált ki minket a pultnál féltucat piercinggel a fejében. Gondoltam, hogy melegítésül egy ír kávé (whiskey+kávé) tökéletes lesz. Erre visszakérdez, hogy az az a dolog amiben erõs alkohol van? Mert hogy õ még nincs 21 ezért nem nyúlhat az üveghez. Engem nem engedhet oda, a szakács meg nem hajlandó kijönni a pultkoz. De sört vagy egy kis bort szívesen ad… Szép dolog a diákmunka, de idióta törvények mellett nem sok értelme. Szépen felszerelt bárpult állt a kiscsaj mögött (aki láthatóan már nem egy kis szende szûz volt), amibõl senki nem fogyaszthatott. Nem jó a vendéglõnek se, a vendégnek se, de a törvény az törvény. Jól megvédtek engem is meg a kiscsajt is, basszák meg a skandinávok az alkoholos szokásaikat. Csoda hogy isznak mint a gödény, ha egyszer valahol véletlenül hozzájutnak? Ki tudja mikor adódik ismét lehetõség… Na, míg ott ettünk-ittunk, ismét ránkfelhõsödött. Tökéletes idõzítés. Lefele furcsa érzés volt a libegõben gyakorlatilag fejest ugrani a tejbe (két méternyire már a drótkötelet se lehetett látni), de túléltük ;)

Utolsó nap elcsábultunk egy buszos-hajós kirándulásra. Gyakorlatilag a menetrend szerinti járatokkal egy szép körutat lehetett megtenni. Összefogott a buszos és a kompos társaság és árultak ilyen turistáknak pont megfelelõ jegyet. Szóval busszal fel Skjervøy-be (ez a 150/155-ös járat), onnan meg vissza hajóval a fjordokban Tromsøbe.

A buszos út is vizes volt, mert a 91-es fôúton két helyen is komp-szakasz betoldás van. Bár az idõjárás nem volt a legkellemesebb, azért szép helyeken jártunk. Néha a busz megállt, a szomszédos busz sofõrjével beszélgetett egy kicsit a mi sofõrünk, majd helyet cseréltek. Ez párszor megismétlõdött, összesen négy sofõr ült bal elöl. Ebbõl az egyik csak pár percet, és nem vezetett egy centit sem. Ügyesen még helyben lepasszolt minket (már valahol a vége felé, ahol az E6-osról kellett északnak kanyarodni, volt egy busztalálkozó). Az utolsó szakaszon ismét nekiindult az esõ és kaptunk egy kis viharos szelet is. Éreztük, ahogy a buszba itt-ott belekap… Alig hagytuk magunk mögött a 70. szélességi fokot, amikor egy hosszú, magas, keskeny (egysávos) hídon kellett átkelnünk. Na, az izgalmas volt, de szerencsére a szél jó irányból (hátulról) fújt.
Kicsit késtünk (menetrend szerint volt vagy 5 perc a busz érkezése és a hajó indulása között) és a hajó sehol sem volt. Kis tanakodás és telefonálgatás után kiderült, hogy a hajó is késik, üljünk csak nyugodtan. Aztán feltûnt a hajó, ami a kikötõ szájából hirtelen visszakanyarodott a vízre, és elindult elfelé. Újabb telefonálgatás, majd ellentmondó információk alapján azért kiderült, hogy valami emergency van a vizen. De hogy a hajóról esett be valaki, vagy egy kishajó került bajra (esetleg arról estek a vízbe) nem volt egészen tiszta. Mondjuk nem is volt lényeges, a fontos az, hogy állítólag mindenki megúszta épp bõrrel.

Így azért már hajnalban, majdhogynem sötétben ;) értünk vissza Tromsøbe. Visszafelé üldögéltünk a hajó orrában és néztük a hegyeket, városkákat és az esõt meg az alacsony felhõket… Napsütés azért vidámabb lett volna…


Tromsø és Helsinki között megint volt egy pár órás szabadidõ Oslóban, ismét gyönyörû meleg napsütéssel. Ezúttal a belvárostól kicsit délre levõ területet szemeltük ki. Itt van az új Operaházuk. Tényleg szép, bár napszemüveg nélkül nagyon vakító a fehér kövekbõl összerakott épület. Elötte a vízen rendes nagy színpad várta az estét, a vízen túl nagy hajók parkoltak, az épületen és épületben meg helyiek és turisták mászkáltak fel-alá vagy üldögéltek a széleken.

Egy fagyi után nagyot sóhajtottunk és felültünk a Flytogetre, amivel kiszáguldottunk a reptérre, és aztán vissza Helsinki…

Szóval itt nem mentõmellény van az ülés alatt, hanem az üléspárnába lehet kapaszkodni vízreszállt túlélés esetén.
Mégegyszer, a többi kép itt tornyosul.

Jön, jön, jön — Tromsø, Norvégia

Tuesday, July 6th, 2010

Tromsø, Norvégia
Már csak párat kell aludni, és idedöntök közel száz képet a juhannusi Norvég kirándulásunkról a 70. szélességi fok környékérõl.
Aztán lehet, hogy a Rusirock közbeszól, és nem lesz idõm rá, de majd meglátjuk.

Szívás

Monday, April 19th, 2010

Elszállt HEL-ARL

Na ez a szívás. Feloldották napközben a finn légtérzárat, többen el is indultak errefelé, a Finnair is beállított néhány kimenõ járatot. Például egy New York-i járatot hirdetett meg 9pm-re. Aztán hirtelen mégis beszóltak a hatóságok, miszerint 8pm-tõl ismét légtérzár… A NewYork-i gépet elõrehozták 19:50-re. Ezt fõleg az a tallini fickó értékelte, akinek a kompja 19:30-ra ért a nyugati kikötõbe, és nagyjából 19:55-re ért a gate-hez — már hiába…
Aztán itt van ez a FreeBird Airlines ;) járat, ami a Törököktõl, Antalya-ból hozta (volna) haza a már pecsenyére sült finneket. Gondolom már tûkön ültek pár napja, végre megnyílt a lehetõség, felcuccoltak a gépre, már-már érezték az otthoni hó illatát — amikor 60 km-re a céltól, Tallin felett vettek egy hirtelen balkanyart és Stockholmba szállították õket (az észt légtért nem nyitották ki 20.000 láb alatt, ezért Tallin nem jöhetett szóba). Történt ez kábé fél kilenckor, amikor az alig fél órája felszállt New Yorki gép még javában a finn légtérben hasított. Ne mondja már nekem senki, hogy ezt a charter gépet nem lehetett volna leengedni… Kötve hiszem, hogy ilyen hirtelen Vantaa — illetve egész Finnország — fölé került egy “pamacs”… miközben jobbról az oroszok, balról a svédek parádéznak itt föl-s-alá a határ mellett…

Helsinki Vantaa closed

Friday, April 16th, 2010

Helsinki Vantaa closed cancelled
Az izlandi hamu éjfél óta valahol felettünk lebeg. Sajnos a felhõktõl nem tudom megítélni mennyit változtatott a fényviszonyokon, reggel az átszüremlõ napfényen nem látszott semmi különös. A légteret viszont teljesen lezárták, jelenlegi infók szerint szombat délután 3-ig biztosan, aztán majd meglátják.
Helsinki Vantaa closed
A reptér majdnem teljesen kiürült, a check-in pultok zárva.
Helsinki Vantaa closed cancelled
Kettes terminál, az összes Finnair járat innen indul(na). Bár a háttérben egy security-check kapu nyitva van, csak reptéri azonosítókártyával lehet keresztülmenni rajta.
Helsinki Vantaa closed
Az útlevélellenõrzés (a schengeni terminál vége). Itt hosszú tömött sorokban szoktak álldogálni a mindenféle ferdeszemû népek.
Helsinki Vantaa closed
A terminál és mögötte a reptér betonja szintén pihen.

Helsinki Vantaa closed

Apropó pihenés, láthatóan volt néhány utas, aki a reptéren töltötte az éjszakát (és ezek szerint a mait is kénytelen lesz). Pokrócokat osztottak nekik, többen már egész jól berendezkedtek a padokon…

Riga – Húsvét a letteknél 5.

Sunday, April 4th, 2010

Riga, Lettország

Rigában már voltunk párszor, így sok újdonsággal nem szolgált. Viszont itt történt meg, hogy a belváros egyik terén a teraszon kortyolgattunk italokat — sõt még a kabátokat is levettük. A “macskás házon” a Nap csak pont a sast világította meg amikor arra jártunk. Jól nézett ki, ahogy a fény kiemelte a madarat (a pucsító seggû macskák között).
A belváros szélén szálltunk meg az Edvards hotelben. Korrekt kis szálló, de itt már csak a szokásos pici szoba jutott. Viszont csendes és az udvarban lehet parkolni.
Öreg házak, Riga, Lettország
Vasárnap még sétafika az óvárosban, aztán hétfõn irány a piac. Azért szar dolog, hogy a legközelebbi valamirevaló piac 350 km-re van Helsinkitõl… Bevásárlás után még tévelyegtünk egy kicsit a városban mire megtaláltuk a Tallin felé vezetõ kiutat (éppen átépítik a híd/felüljáró-rendszert, ahol elvileg le kellett volna kanyarodni). Ezt az akadályt is sikeresen vettük, és pár órával késöbb visszahajóztunk az örök hó hazájába…

Kuldiga – Húsvét a letteknél 4.

Saturday, April 3rd, 2010

Faház, Kuldiga, Lettország
Kuldiga már erõsen nyugat-Lettországban van, de így is csak nagyjából 130 km-t kellett autókázunk. Szállásunk — a Hotel Metropole — pont a belváros közepén volt. Jóformán egy lakosztály méretû szobát kaptunk, majdnem tökéletes volt (csak az ágy volt túl puha).
Nem egy ilyen “western” jellegû/építésû házzal találkoztunk, ahol ilyen “szögletes” fõfal mögött rendes sátortetõ bújt meg.
Húsvéti körmenet, Kuldiga, Lettország
Vasárnapi sétánk közben szûnni nem akaró harangozásra lettünk figyelmesek. A harangozás alatt egy húsvéti körmenetet találtunk. Nem messze volt az ortodox templom, ott elõzõ éjfélkor buliztak — idén egybe esett az ortodox és katolikus húsvét.
Vizesés, Kuldiga, LettországPatak, Kuldiga, Lettország
Jó kis faházas óvárosa van Kuldigának, kis patak is elõtûnik itt-ott, aztán eléri a belváros szélén a marha széles és igen gyors sodrású Venta folyót (amin európa legszélesebb zúgója [rapid] is van. A szép kis téglás hídról pont rálátni.)

Jelgava – Húsvét a letteknél 3.

Saturday, April 3rd, 2010

Kastély, Jelgava, Lettország
Szombaton Jelgavával folytattuk. Ez egy nagyobbacska város és jól hangzott a “tartalma” is: itt található a balti országok legnagyobb barokk kastélya, amit ugyanaz a Bartolomeo Rastrelli tervezett, aki a szent-pétervári Téli Palotát (Ermitázs) meg Peterhof gyönyörû kastélyát is.
Ehhez képest nem volt nagyon lenyûgözõ a Jelgava palota. Manapság egy egyetem mûködik benne és láthatóan törõdnek is vele, kívülrõl viszont kissé rohad. Bár nyomokban emlékeztetett az Ermitázsra, azért ez nem érte meg a kitérõt.
Húsvét az orosz orthodoxéknál, Jelgava, Lettország
A belvárosban véletlenül belebotlottunk az ortodox templomba, ahol kígyózó sorok álltak a hátsó kapunál megáldatni a húsvéti kajákat.
Egy gyors (de finom) ebéd után tovarobogtunk Kuldiga irányába.

Sigulda – Húsvét a letteknél 2.

Friday, April 2nd, 2010

Kastélykert, Sigulda, Lettország
Siguldában volt az elsõ napi szállásunk, egy nyolcszögletû toronyszoba a Hotel Pils-ben. Csak ajánlani tudom minden erretévedõnek.
Még pénteken körbeloholtam egy kicsit a városkát. Nem messze volt egy kis kastélyocska és egy várrom. Van nekik egy elég nagy bobpályájuk, ami nyáron is üzemel, csak ezt a tavaszi szmöttyöt nem kedvelik (télen igazi bob, nyáron meg a kerekes verzió). Kalandoroknak van még egy kis-közepes sípályája és egy elég jól kinézõ kalandparkja is (az egyikhez késõ a másikhoz korán volt ;) ).
Várrom, Sigulda / Krimulda, Lettország
A hegyek között Lettország — állítólag — egyetlen zártkocsis-kötélpályás eszköze (lanovka?) visz át a megáradt folyó felett 50 méteres magasságban Krimuldába. Ahol újabb romok és kastély, meg erdõ és kirándulás. Meg megáradt talajvíz (lásd fent). Ide érdemes lesz majd nyáron visszanézni, mert a környéken van még jópár érdekes rész (barlangok, kilátók), amiket most esõben és közepes ködben nem volt kedvünk megkeresni.
A “hegymászáshoz” sétabot dukál, ezeket a helyiek elég régóta faragják a fáradékony turistáknak. Csináltak is egy kis “emlékparkot” a sétabotoknak.

Sigulda, LanovkaRalloú, Sigulda, Lettország

Cesis – Húsvét a letteknél 1.

Friday, April 2nd, 2010

Cesis, Lettország

Szerencsére a finneknél nagypéntek és húsvét hétfõ is szabadnap, így adódott egy “rendkívül hosszú” hétvége. Tallin gyakorlatilag már teljesen finn, oda kár átruccanni. Viszont a finnek lusták az ismeretlenbe belecsapni, ezért kicsit délebbre már szinte nulla sûrûséggel fordulnak elõ. Tehát, logikusan :) , egy országgal lejjebb lõttük be az úticélt: irány Lettország. Mint kiderült, tele vannak váracskákkal, ezekbõl néztünk meg néhányat.

Elsõ Cesis volt a sorban. Viszonylag messze a via Balticától, és hát, néhol igen érdekes minõségû utakon száguldoztunk. Érdekes, hogy több fõútvonallal is találkoztunk, mindegyik 2×2 sávos volt (míg az észak-déli via Baltica csak 2×1 — néhol 2×1,5)
Sajnos a várat csak kívülrõl néztük meg, mert húsvétot tartottak (surprise, surprise), de körülötte a park, meg a városka is szép volt — és az esõ sem esett éppen. Nagy reményekkel fedeztük fel a térképen, hogy egy nagy múltú sörfõzde is van a közelben, az azonban láthatóan már csak egy elhagyott gyár volt. Talán nyáron a szezonban még üzemel?
Irány tovább Siguldába!

Ködös komp

Friday, April 2nd, 2010

Helsinki -Tallin komp

Helsinki — Tallin húsvéti út, a “hajnali köd” még a tengeren.
Ralloú mindeközben a büfé asztal mellett békesen szunyálja kifelé magából az elõzõ napi (mit elõzõ! aznapi) bulizást ;)


AWSOM Powered