Ez a nap Peterhofról szólt, jól megnézegettük. Eddigre a “dva biljeta” kifejezést úgy begyakoroltuk, hogy szépen belföldi áron jártuk meg a parkot és kastélyt. Az esos/napos ido miatt a fények nagyon érdekesek voltak, kifejezetten jól mutatott ez a rengeteg aranyozás így.
Peterhof felé szárnyashajóztunk éppen, amikor feltunt a parton ez a légpárnás eszköz. Épp a vízrebocsátásán ügyködtek. Legutóbb egy James Bond filmben láttam hasonlót, de az harmad ekkora volt csak.
Ez, kéremszépen, egy konditerem. Ott úszik a Néván ez a marha nagy vitorlás(nak látszó tárgy), belül meg óriási ablakok mögött ott vannak a bringák és futópadok. Kocoghatsz az Ermitázs felé a Néván.
Mint tudjuk, >>> a Túrórudi <<< hazája Oroszország. Ennek megfeleloen igen széles választék alakult ki a Rudi történetének évezredei során. Így aztán kénytelenek voltunk megrendezni a Nagy Túrórudi Versenyt, mely több napon keresztül zajlott a résztvevok nagy számára tekintettel.
Ezek a sirályok küszvágó csérek a Néva partján gondolkodtak, hogy fejest ugorjanak-e a vízbe, vagy inkább mégse. Társaik, sirályhoz küszvágó csérhez méltóan repdesve halásztak, ezek meg csak a partról pecázgattak.
És a Finlandszkíj elött ott áll még személyesen Lenin, mutatja az utat.
Egy érdekes chopper-szeru bringa. Igazi Harley-re nem telik, legalább a feeling legyen meg :-)
Másnap nyakunkba vettük a várost, lodörögtünk erre-arra; az Admiralitástól a “Kiöntött vér” templomán át (lásd fönt) az Auróra cirkálóig sok minden belefér egy napba.
Hosszú hosszú szervezkedés után végre átléptük a finn-orosz határt. Már a határ egy élmény volt az o kaotikus rendjével. Helsinki-Szentpétervár nincs teljesen 400km, de a határ miatt ezt mintegy 6 óra alatt lehet csak megtenni…
Megérkezett Helsinkibe Léna (www.eleterzes.hu), aki éppen Európát kerekezi körbe. Hajrá Léna, jó utat!
