Képek csak úgy…

Szerencsére a repülõ csak késõ délután indult, Londonra is jutott idõ. A Downing street alatti második világháborús bunker — a Cabinet War Rooms, ahonnan Churchill vezette a háborút — megtekintését már sikerült kétszer elszalasztani, de ezúttal bejutottam és sikerült is néhány órácskát eltölteni odalent. A fenti kép a Térképszoba, ahol 24 órában ültek az ügyeletes (fõ)tisztek és követték a háború folyását. A falakon térképekbe böködött különféle színû tüvek jelentették a csapatokat, hajókat, frontot, miegymást. El lehet képzelni milyen szépen szét van luggatva mondjuk Amerika és Anglia közötti tengerrész…

És a nehéz munka után megpihentünk. Nem is akárhol, a Royal Standard of England mintegy 900 éves kocsma, a legöregebb Angliában. A helyi sör (illetve Ale: Owd Roger Country Ale) mellé — mivel a hosszú nap alatt megéheztünk — egy kis snack is dukál, így a sajtos pirítóshoz rendeltünk egy féltucat osztrigát is…

Délutánra a Hughenden Manor jutott, ez Viktória királynõ pénzügyminiszterének (valamint miniszterelnöknek), Disraelinek a háza. Ahhoz képest, hogy egy iszonyú nagy birodalmat irányított, egy egészen visszafogott, majdhogynem “szerény” kis viskó. A parkban vagy százféle fenyõ (a ház elötti kert-részben nincs két ugyanolyan fajta fenyõ, pedig áll ott pár), de az egész jó kis vadregényes.

A vidéki Anglia bejárását a Churchill-szülõhely Blenheim kastély bejárásával folytatjuk. Tegnap Hatfield magasra tette a lécet, de ez másként szép ;) És Woodstockban van (bár ez nem az a Woodstock :) ) A spanyol örökösödési háborúban aratott gyõzelemért kapta a környéket Marlborough, a kastély építése 1705-ben kezdõdött. Azóta a 11. marlborough-i hercegnél tart a cím, de már a leendõ 13. is fiatalkorú. A kastélyparkban még saját kisvonat közlekedés is van (a kastélyhoz tartozó park és a különféle kertek is megérnének egy misét.)

Miután az elõzõ helyeken kiderült, hogy ez a lila gaz virágzik, hazafele beugtrottunk Denham falucskába, ahol áll ez a réges-régi házacska, szinte tetõtõl talpig beborítva lilába.

Második állomásunk még egy kicsit északabbra Knebworth, ahol a kastélyon kívül egy kicsit vásáribb a hangulat: dínópark, ugrálóvár meg ilyesmi szórakoztatja a kiskorúakat. A nagykorúakra is gondolnak: minden évben egy nagyszabású rockkoncert (Led Zeppelin, Pink Floyd, ilyesmi), van a parkban akár 50-345 ezer látogatóval…
A kastély is egy kicsit kevésbé volt látványos, de azért nem elfelejtendõ, hogy hajdanán a királynõ is ellátogatott ide.
A parkban a “kerítés” meg rozmaringból volt. Ekkora mennyiségben — pláne virágozva(!) még sose láttam ezt a fûszert. Tisztára báránysült illat terjengett :-)

London (-környéki) utazás a vidéki Anglia megtekintésével kezdõdött ma. Végre sikerült olyankor idejönni amikor már nyitva vannak, de még nem zártak be :-) [Nem volt egyszerû, beletellett pár évbe].
Észak felé elsõ állomásunk a gyöngyszem Hatfield volt, a Cecil család birtoka, olyan 1611 óta… Elég az hozzá, hogy már az elsõ “szobában” az ember lepadlózik…

Szóval Húsvétra délnek vettük az irányt, 6-700 kilométernyire jutottunk. Arra gondoltunk, hogy ott “lent délen” már nõnek a pálmafák, érik a banán, de legalábbis a Nap süt ezerrel. Na, ehelyett kaptunk olyan havazást, hogy a litvánok is csak kapkodták a fejüket! Visszafelé egészen Rigáig havas volt a táj, utána kezdett csak el olvadozni. Természetesen Helsinkiben ez idõ alatt a tizensok fok volt… De sebaj, Vilnius szép hely, jó volt benne mászkálni így is. ;)

A földrajzi középponttól nem messze van egy 55 hektáros erdõs park, egy halom érdekesebbnél érdekesebb szoborral, mintegy “megünnepelendõ” Európa közepét. A belépõdíj elgondolkodtató, de a park tényleg érdekes. Lehet bringát is bérelni, mi ettõl most eltekintettünk. A jegyszedõ/pénztáros nénivel tök jól elbeszélgettünk oroszul. Illetve belõle dõlt a szó, végre nem kellett kukán ülnie az erdõ közepén :) (õ nem beszélt angolul, a finnek meg nem beszélnek oroszul). Magyar szobor is van: “Európa madara”, ez itt fent meg egy óriásmókus-kerék [vagy talán egy óriás mókuskerék? ;-) ]

Vilniustól északra nagyjából 25 kilométernyire van Európa közepe (N54°54′ E25°19′), ahol egész addig sütött a nap, amíg ki nem szálltunk az autókból :-)
Spitzbergák (N80°45′ E20°35′), Azori szigetek (N39°27′ W31°16′), Kanári szigetek (N27°38′ W17°58′) és az Urál hegység gerince (N67°59′ E66°10′) adják Európa határait. Kíváncsi lennék, hogy a kontinens közepe hol lehet, amihez Nordkapp [Norvégia], Cabo de Roca [Portugália] és az Urál adják a keretet. Persze a déli csücsök is kérdéses :) ?