Képek csak úgy…

Dél-Korea ismét, Chan-wook Park bolondos kis filmje. Na ez a darab nem véletlenül volt teltházas minden vetítésén itt a fesztiválon. Egy groteszk love-story és komédia az elmeosztályon. A lányzó egy cyborgnak képzeli magát, a fénycsövekkel és a kávéautomatával jól elbeszélget; a srác már nem is tudom milyen defekttel éldegél. Nem kevés abszurd kalandon keresztül végül csak sikerül “megjavítania” a lányt.
Hát mirõl is szól a szerelem: elfogadás, önfeláldozás, bolondság. :-)
Aranyos film, a hangulata talán kicsit az Ameliè-re emlékeztet és még esetleg egy csipetnyi a Million Dollar Hotel hangulatából.

A nagyfilmek mellett rövidfilm-bemutatókra is jutott idõ. Kenyeres Bálint Before Dawn címû története – mely tavaly többek közt a közép-finnországi tamperei rövidfilm-fesztiválról elhozta a UIP díját – is feltûnt a mûsorban. A vetítés után a rendezõ-forgatókönyvíró személyesen válaszolt a közönség kérdéseire (bár ez alapvetõen egy hálás feladat egy rendezõnek, ez a rövidfilm 2005 óta több, mint száz fesztiválon szerepelt és több tucatnyi díjjat kapott, talán már fárasztó lehet a sok hasonló kérdésekre reagálni). A közönségnek mindenesetre tetszett az egysnittes film, reméljük a rendezõ hamarosan egy nagyfilmmel is bemutatkozik – ami állítólag már látóhatáron van.

Na ez kérem egy igen érdekes filmdarab volt, melegen ajánlom. A végén egy kicsit lassú, de az ötlet teljesen megdöbbentõ :-)
Egy áldokumentumfilmbe ágyazott szörnyes (ú.m. KingKong, Godzilla, satöbbi) komédia. Ekkora egetverõ baromságot kitalálni már teljesítmény. Nem lehet többet elmondani róla anélkül, hogy az elsõ megdöbbenés élményét el ne vegyem az olvasótól, úgyhogy csak tessék megnézni.

Imádtam a “This is UK” filmösszeállítását — talán mert amúgyis kedvelem az angol mozit.
Itt egy elcsavargott gyereklányt vesz pártfogásába egy kurva egy rosszul sikerült este után, így együtt kénytelenek menekülni. Közben a kisstílû strici is szembesül a véres valósággal, amikor a cserbenhagyott megrendelõ megbízottai felkeresik (a beszélgetés egy térdlövéssel kezdõdik, emlékezetbe vésendõ a társalgást). Végül gyõz a jó, de addíg folyik egy kis vér.

Ragnar Bragason: Börn (Children)
Bizony, a lustaság fél egészség… Ebbõl csak egy képes “olvasónapló” lett :)

Egy igazi távolkeleti krimi, nem is akar más lenni. Kicsit ismerve a kis sárgákat (asztal alá ivás, karaoké) még nagyobb élmény, de akár csak a sablon amerikai A/B/C-moviek után (közben) egy friss szellõ, “valami más”. A dél-koreai Ho Choi egy igen szórakoztató, (fekete) humoros kis filmet dobott össze egy “örök vesztes” nyomozóról és egy besúgó dílerrõl illetve a — nyugodtan mondhatni — barátságukról (bár ez talán kissé sajátságos), ahogy egy új drogfejedelem nyomába szegõdnek. Persze van benne csavar is, ahogy kell.
Egy könnyû esti olvasmány.

A feltörekvõ dél-amerikai filmeknek helyt adó Nuevo Cine Latino fõleg a mai argentin és brazil lét kérdéseit feszegeti. Jorge Durán: Proibido proibir (Tilos tiltani) címû mûve a latin-amerikai lét brutalitását mutatja be, amint néhány egyetemista a viszonylag gondtalan hétköznapok után a nyomornegyed korrupt és mindenható rendõrei elõl kényszerül menekülni. Egyikük (Paulo, a medikus) haldokló páciensének tett ígérete szerint elindulnak a nyomornegyedbe megkeresni a hölgy fiait. Az idõsebbiket azonban pár nappal korábban végezte ki a rendõrség, a fiatalabbikat – aki tanuja volt az esetnek – azóta is keresik. A barátok megpróbálnak segíteni a srácnak megszökni, így õk is a rendõrök célkeresztjébe kerülnek. A nyomornegyedben nincs törvény, nincsenek tanuk, vagy te vagy gyorsabb, vagy a golyó… A folyton beszívott medikus, az elhivatott afrobrazil szociológus és a gyönyörû építészlány szerelmi háromszöge, és ahogy erre rávetül a brazil nyomorvilág.

Srdjan Golubovic: Klopka (The Trap; A Csapda) címû alkotása egy újabb fejezet az “élet ára” sorozatban. A film a mai Belgrádban játszódik, ahol háború már ugyan nincs, de a társadalom szétszakadása tapintható, érezhetõ, átélhetõ. A méregdrága városi terepjárók ablakait az utcagyerekek próbálják baksisért lemosni a piros lámpánál; a háborúban megtollasodott oligarchák érinthetetlensége, az átlagember kilátástalansága. Egy nyugodtan átlagosnak nevezhetõ pár kisfiáról egy iskolai tornaóra segítségével kiderül, hogy súlyos szívbeteg. Mûteni Németországban lehet, Szerbiában nem. Az ehhez szükséges párezer eurót képtelenek elõteremteni (ha mindent eladnak, akkor sincs meg az összeg), hirdetéssel próbálkoznak. Az újsághirdetésre egy furcsa ajánlat érkezik: életet az életért. Ha Mladen (az apa) lelõ egy célszemélyt (“szimpla” bérgyilkosság), a gyerek gyógykezelésének árát kapná cserébe. Persze semmi nem olyan egyszerû, mint elsõre tûnik, a gonosz lehet, hogy nem is annyira az, a jó lehet, hogy rossz — de Mladennek az életrõl kell döntenie: a célszemély vagy a kisfia? Végülis ez az õ élete…

A feltörekvõ dél-amerikai filmeknek helyt adó Nuevo Cine Latino fõleg a mai argentin és brazil lét kérdéseit feszegeti.
Diego Lerman: Mientras Tanto (Idõközben) filmjében felszabadultabban tekint a problémákra. Buenos Airesben élnek a szereplõk, a több szálon futó történetek itt-ott összeérnek, akár össze is gabalyodnak (és ebbõl néha komikus szituációk adódnak), majd újra szétválnak és futnak tovább. Problémák vannak, de az élet alapvetõen szép, és a legtöbb esetben van valami (néha elég meglepõ) megoldás is.

Bizony, a lustaság fél egészség… Ebbõl csak egy képes “olvasónapló” lett.
Ohó, már emlékszem! Ez egy ötletesen fordulatos filmecske, melegen ajánlom megtekintésre.
Egy kiégett újságíró és egy sztárocska szellemi párbaja, hazugságok, igazságok, feszültség, élet.