Képek csak úgy…

Másnap a keresztény negyeddel kezdtünk. Itt áll a Szentsír templom, ami magába foglalja a kereszt helyét és Jézus sírját. Ez egy érdekes templom, egy féltucatnyi keresztény egyház osztozik a helyszínen, az egész kicsit kaotikus (nem csak katolikus). Különbözõ stílusú oszlopok feszülnek egymásnak, szentélyek és oltárok állnak egymás mellett.

Egész mélyre le lehet menni a templomban. A mínusz eggyen Szent Heléna (Ilona?) örmény kápolnája szép kis mozaikkal, majd a mínusz másodikon az Igazi Kereszt római katolikus kápolnája (egy kis görög-katolikus oltárral kiegészítve).
Odafent a központban Jézus sírja van, de körülötte mindenfelé szent helyek, amerre a szem ellát (itt a térkép).

Zsidóknál és keresztényeknél már jártunk, ideje volt fellátogatni a Templomhegyre, a Muszlimok harmadik legszentebb helyére. Turistáknak csak elég szûk idõben (f11-f12 és délután valamikor két órát) lehet meglátogatni, ráadásul a bejárat egy jellegtelen kis kapu a siratófal bejárata mellett. Véletlenül nem téved oda látogató, az biztos… Tegnap milyen üres volt a siratófal, ma már egy közepes tömeg szállta meg. Mindenki épp ezen a hétfõn akart Bar Mitzvázni, ami erõs dobolással járt, ráadásul ott a fülünk mellett, miközben próbáltunk sorbaállni az átvilágító bizottság elött.
Sebaj, bejutottunk, de csak a Templomhegyre. Sajnos egyik mecsetbe sem engedtek be, pedig tutira nem szentségtelenítettük volna meg. Mindegy, szép volt kívülrõl is. Kifelé már lehetett menni a többi kapun is, így ott mentünk ki, ahol tegnap majdnem betévedtünk (csakhát a palesztin õrök ezt nem vették jónéven), egyenesen a bazárba. Közben Matusz is megérkezett már Haifáról, gyorsan összetelefonáltuk magunkat — hol máshol, mint a Falnál ;)

Már csak egy hegy volt hátra, úgyhogy végigcaplattunk a Via Dolorosán az oroszlános kapuig, majd azon túl az Oljafák hegyére. Egy jó kis meredek emelkedõn vezetett az út. Bár eddigre a jeruzsálemi idõjárás erõsen fagyossá vált, mi ott és akkor egyáltalán nem fáztunk (még Matusz sem a rövidnadrágjában), miközben kacskaringóztunk felfelé a zsidó temetõk között. Odafent azonban viharos szél tombolt. Szemben az óváros, a falak elött katolikus temetõ, jobbra a muzulmánok nyugszanak, itt a hegy lábánál meg a zsidók. Szerencsére a kilátóterasz elég lépcsõzetes és zegzugos volt, hogy találjunk egy viszonylag csendes sarkot nézelõdni.
Lefelé jövet megnéztük a Dominus Flevit templomot (itt sírt Jézus Jeruzsálem bûneiért) és a Gecsemáni kertet, Matusz pedig pihent közben, mert rövidnadrágban nem engedték be.

(Mivel a saját fényképek egyelõre nincsenek kiválogatva, itt egy link képekkel, mi micsoda Jeruzsálemben.)

Visszasétáltunk az óvárosba, az egyik muzulmán negyedbeli internet kávézóban Tamás lefoglalta a helyeinket a budapesti repülõn. Tovább nézelõdtünk a bazárban, abban a reményben, hogy valami kocsma is akad benne. Végül egy arab legény azzal fogott meg, hogy nála lehet Tafiyeh palesztin (ramallahi) sört is inni. Igaz, hogy másfélszer annyiért mérte mint az izraeli sört, de ezt azzal indokolta, hogy jóféle csempészsörrõl van szó, amit — mint általában minden palesztin területeken gyártott terméket — nagyon nehéz behozni Izraelbe és így viszonteladók hosszú láncolatán ér hozzá az áru. Persze ettõl függetlenül a Tafiyeh cégér kinn lógott a kávézó falán, feltételezhetõ ezért a folyamatos ellátás ;)

Sörözés után elindultunk a szállásáunkra, mert kissé már elfáradtunk a bazári pörgéstõl. A helyi viszonyokat az egyik árus “you need, I have” köszöntése jellemezte a legjobban, mert tényleg szinte mindent lehetett kapni, de az már erõsen ködös volt, hogy kinél és mennyiért.

Útközben vásároltunk két doboz king size (1 literes doboz) Baltika sört check-in utánra és 100 gramm (“sto grama”) igazi izraeli Alaska vodkát alufóliával leheggesztett yoghurtos pohár kiszerelésben.

Fél 8 körül lementünk vacsorázni, majd fél 10-re visszamentünk a szállodába és kisebb nagyobb megszakításokkal szemünket pihentettünk hajnali negyed 2-ig (Ralloú és Tamás közben bepakoltak).

Hogy miért ilyen elbaszott idõben indulnak innen a repülõk, azt jótékony homány fedi…

This entry was posted on Monday, February 22nd, 2010 at 17:41 and is filed under Izrael. You can follow any responses to this entry through the RSS 2.0 feed. You can leave a response, or trackback from your own site.