Vége… (11)
Hajnali háromnegyed 2-kor sheruthátra pattantunk (kisbusz, mint az Airporttaxi), majd majdnem egy órás Jeruzsálemi körözés után (amikoris felvettük a többi utast — köztük egy finn párt, akik Varsón keresztül reppentek ugyanoda, mint mi) elindultunk a Ben Gurion reptérre. Hajnali 3 körül meg is érkeztünk. Az izraeli biztonságiak továbbra sem tudtak megbírkózni a 3 nem angolul beszélõ külföldi – 3 féle útlevél dilemmájával, de miután minden csomagunkat átnézték tovább engedtek. Tamás csomagbiztonsági embere kicsit beszart, mert a hiperszuper csomagröntgennek nem sikerült a hátizsákot átvilágítani, így neki “vakon” kellett valamit kezdeni ezzel az életveszélyes hátizsákkal. Amikor leértünk a hetes szennyes szintjére, inkább nem akart tovább kutakodni, mehettünk csekkolni.
Evolúció
Check-in után megpihentünk egy kicsit és megittuk a Baltika söröket. Ezek után simán (és fõleg lazán) átestünk a kézipoggyász és útlevélvizsgálaton, majd 6.05 perckor felszáltunk Budapest irányába.
Budapesten Ralloú anyukája várt. Õk Ralloúval hazamentek, Tamás és Matusz pedig Túró Rudi nézõbe (najó, nem csak bámultuk õket) a vecsési Tesco-ba. Mellette egy foodcourt-ben (kajaudvar?) megebédeltünk, ennek kapcsán az OTP ügyfélkiszolgáltatását (merthogy -barátságról szó nincs) is sikerült megtapasztalni…
12.40-kor felszálltunk Helsinki irányába, majd ismét meghallgattuk a magyaros kiejtésû finn biztonsági bemutatót. Uzsonnára Tamás kóser chipset és kóser gyümölcslevet kapott, Matusz pedig a szokásos sajtos szendvicset. Végül délután 4-kor szálltunk le Helsinkiben. Bár készültünk nagykabáttal, azért az évszázad havára nem számítottunk. Csoda, hogy a gépet engedték leszállni. Míg nem voltunk az örök hó birodalmában, a hómennyiség megduplázódott (nem költõi túlzás), pedig már akkor is meghaladta az évszázados átlagot, amikor elmentünk.
Kedves barátaink hõsiesen megküzdöttek az elemekkel és hazafuvaroztak minket (ezúton is köszönet érte).
Egy újabb szegmensét ismertük meg a világnak, ahová vissza kell majd nézni.