Képek csak úgy…

Néhány percel fél 7 elõtt megcsodáltuk a napfelkeltét, majd [próbáltunk kapcsolatba lépni évszazados cimboránkkal, Mohameddel, hogy szerezne egy-két jóülésû tevét. Sajnos azonban a mobilja csak különféle kifogásokkal szórakoztatott minket...] Végül sikerült elérni Mohamedet aki rövidesen utánunk is jött (Tamás lealkudta a Mohamed 40 dínárját is 35-re [szemben a helyiek 50-es ajánlatával]). A házigazdák erõssen meg is lepõdtek tõle (lehet, hogy Finnországban le is lõtték volna), mert úgy tûnt, hogy Mohamed nem elõször húzza át számításaikat.

Mikor éppen elindultunk volna, megjött a tegnapi legény is, aki nagyon felháborodott azon, hogy mi végül Mohamednél fizettünk elõ, és elkezdte magyarázni, hogy mennyire nem jó az a jordán kormánynak és a Wadi Rum lakosainak, hogy Mohamed ilyen alacsony árakon dolgozik, mert abból biztos még adót sem fizet. Szerencsére épp megjelent Mohamed is, és így röviden elintézhették a dolgot egymás közt. A végén a tegnapi legény széles mosollyal ajánlotta figyelmünkbe “my cousin Mohamed”-et, aki majd ma megmutatja nekünk a sivatagot.

Beültünk Mohamed turistákra szelidített terepjárójába, amibõl eleve ki voltak szerelve a biztonsági övek és így mindenki kényelmesen, a járgányból derékig kilógva fényképezhette a sivatagot. A járgány szerencsére fedett volt, ezért csak oldalról sütött bele a Nap.

Végül fél 10 körül bevetettük magunkat a sivatagba és kb 3 és fél óráig csodáltuk a gyönyörû tájat. Mivel két héttel ottjártunk elõtt esett az esõ, elég sok zöldelõ növényt, többek között virágmezõt is láttunk. Víz már sehol sem volt, csak a kiszáradt [sivatagi] tómedreket láttuk. Mohamed szerint esõ után a tavakban néhol fél méter víz is szokott lenni.

Nem sokkal fél egy után visszaértünk Al Disahba, ahol már várt minket két teve, amiket Mohamed útközben, sokadik próbálkozásra, elég hosszasan szervezett nekünk.

Miután Tamás és Matusz tevehátra pattantak, körbetevegeltük a környezõ utcákat. A tevék sajnos éhesek voltak, ezért minden száraz bokrot meg szerettek volna rágni és ezért nem fordítottak kellõ figyelmet a hátukon ülõkre. Nehezen lehetett õket indulásra bírni, folyamatosan rángatták az õket összekotõ kötelet, mert néha a Matusz tevéje a Tamás tevéjének a nyaka fölött szeretett volna egy kis zöldet harapni. Azokon túl a néha majdnem nekidörzsölték a lábainkat a kerítéseknek, mert túl szûken kanyarodtak.

A tevék hátáról rövid bepillantást nyerhettünk az amúgy 2-2.5 méter magas falakkal körülkerített al disah-i leányiskola életébe is. Vót nágy meglepetés, amikor két fehér isten megjelent a falak felett ;)

Negyedóra tevegelés után, ami hosszú idõre meg fogja szüntetni az emiatt jelentkezõ elvonási tüneteinket, Mohamed visszavitt Zawaidehbe a járgányunkhoz.

Elbúcsúztunk Wadi Rumtól és kb fél 3-kor már Wadi Musában votunk. Útközben többféle tájon haladtunk. Láttunk sziklasivatagot simára koptatott hegyoldalakkal és olyan, wadi rumbéliekhez hasonló sziklákkal is, amelyeknek felületére a szél különbözõ formákat erodált.

Észak felé a sziklasivatag zöldellõ bokrokkal tarkított homoksivatagba váltott, majd Wadi Musa (Petra) körül ismét feltûntek a sziklák, de itt már gömbölyített formájúak, amiket szûk völgyek és kanyonok szabdaltak.
Egész úton sok volt a meredek emelkedõ (néha meredek lejtõ) és a szûk kanyar.

Ebédeltünk, majd kimentünk Kis-Petrába [amit még my cousin Mohamed ajánlott a figyelmünkbe], (Wadi Musa-tól 6 km-re észkra) és végigsétáltuk a Petránál jóval rövidebb kannyont. Néhány sziklába faragott “épületet” is láttunk. [Jóformán magánlátogatáson vettünk részt (bár a wadi rum-béli olasz csoportal azért összefutottunk), csak itt-ott fordult elõ más is a faragott sziklák között. A kanyon végén egy lépcsõs/sziklás emberpróba volt, de azon túl várt minket.....egy kávézó és karkötõárus bácsika/nénike ;) Na meg a szép kilátás a púpos-hegyes gerincekre.

Odalent a homokos folyómeder csábította Matuszt egy kerülõ-visszaút megtételére, így õ arra mászott lefelé, Tamás meg a járt úton indult vissza összeszedni a már korábban hátrahagyott Ralloút. A parkolóba visszatérve Ralloú és Tamás balra el, Matusz vélhetõ felbukkanása irányába. Kecskét találtak nagy mennyiségben, meg egy angolul elég kommunikatív hatéves forma legénykét, akitõl kiderült, hogy "arra tovább" van egy falu. Ekkor segítségül hívtuk GSM Nagyistent, kerítené elõ végre Matuszt. Így is lett, Matusz egy közepes útakadály miatt visszafordulni kényszerült, és a közben megerkezõ buszos turisták között már baktatott vissza a jól ismert kanyonon.]

Egész nap élvezhettük a jordán közlekedési morált. Kanyarodáskor szinte senki sem indexel ami nagyon jó a körforgalmakban, mert így a kedves turistának folyamatosan meglepetésekben van része. A dudát leginkább egymás köszöntésére használják a népek, a magasabb fekvõrendõrök idõnként a járgányokat segítenek aládúcolni szereléskor, a vidámabb helyiek pedig a falu fõutcáján vágtatnak lovaikkal, mit sem törõdve a forgalommal. [Leginkább egyenesen a turistavezérlésû jármûvek felé szeretik ezt csinálni, a kedves sofõr meg csak reménykedhet, mert se jobbra, se balra nem lehet kitérni az ilyen négylábhajtású száguldozó elõl.]

Mindezek után visszamentünk Wadi Musába. Útközben kétszer is megálltunk megcsodálni a sziklás tájat, majd szállást kerestünk. Ez alkalommal az áthallások csökkentése végett Matusz külön szobában hortyogott. Úgy tûnt, hogy ezen az éjszkán mi vagyunk a teljes vendégsereg [lefoglaltunk egy egész szállodát!]. Amúgy nem is lett volna baj vele, de a második emelet fõbiztosítékját 5 percenként vissza kellett kapcsolni.

Ezek után elindultunk alkoholos sört inni. Találtunk is az egyik szállodában finn áron mért igazi jordán dobozos söröket. A 8%-os félliteres Petrát 5 dínárért mérték, az 5%-os, harmadliteres Philadephiát 3.5 dínárért.

Sörivás és vacsora után hazaindultunk, és hogy jobban elmélyíthessük jordániai közlekedési ismereteinket, miközben sétáltunk “hazafelé” a járda mellé parkolt egy 12 éves formájú legényke…

This entry was posted on Wednesday, February 17th, 2010 at 02:01 and is filed under Jordánia. You can follow any responses to this entry through the RSS 2.0 feed. You can leave a response, or trackback from your own site.