Vízbõl a sivatagba (04)
Ma sajnos nem volt kibutzos jellegû reggeli, csak egy kevés müzli, lekvár és csokikrém.
Reggeli után elmentünk snorkelezni [a különösen hideg (a finn öböl júliusra se melegszik így fel) Vörös tengerbe].
Vízbõl kifelé jövet a parton megláttunk néhány partravetett korallt (elhalt korallok mészvázát), amibõl gyorsan össze is gyûjtöttünk jópár darabot olyan címen, hogy az otthoni ismerõsök majd nagyon hálásak lesznek majd, ha mindenféle sivatagi kavics és holt-tengeri sókristály helyett ilyeneket viszünk majd nekik ajándékba. Azon túl pedig egy átlag nappalit is feldob az ilyesmi, fõleg, hogy vasárnap délutánonként olyan kellemesen lehet majd visszagondolni arra a régi szép vörös tengeri snorkelezésre [ezt hogy híjják magyarul? Amikor az ember úszkál a vízben maszkkal és pipával, de nincs rajta búvárszerkó, tehát nem búvárkodik. A "vizipipázást" már ellõtték másra. ;-) ]
Visszataxiztunk a tegnap esti swarmáshoz. A taxis figyelmeztetett, hogy a korallgyûjtés a rendõrség és határõrség szemében egy sokkal kevésbé vicces dolog, mint ahogy az nekünk tûnik, ezért ebéd után fájó szívvel a szálllodánkba vezetõ út menti bokrokban hagytuk a korallokat…
A szállodánkból felvettük a hátizsákjainkat, letaxiztunk a Ytzhak Rabin / Wadi Araba határátkelõhöz, majd átsétáltunk(!) Jordániába. Az átkelõnél igyekeztünk kellõ tisztelettel nézegetni Abdullah király képét, ami a jelek szerrint sikerült is, mert még a tavalyi 45 dolláros beugrót sem kellett kifizessük (bezzeg az izraeli oldalon ki kellett fizessük a 98.5 sékel kilépési illetéket!).
A határon természetesen nem várt az elõre lefoglalt járgányunk. Ellenben felvett minket egy, Ajwad nevû, magyarul is néhány szót beszélõ taxis (itt link a magyar weboldalához) (a 15 dínáros viteldíjból 5 biztos a magyar szavakra ment el), akivel bementünk Aqaba-ba.
Könnyes búcsút vettünk Ajwadtól, aki felajánlotta, hogy bármilyen jordániai galibából ki fog húzni minket, ha felhívjuk. Azokon túl figyelmünkbe ajánlotta a wadi rum-béli kapcsolatait, lévén, hogy õ maga is beduin származású.
Végül megkaptuk a járgányunkat (automata váltósat a foglalásban szereplõ kézi váltós helyett), tankoltunk, kávéztunk, vásároltunk, majd elindultunk Wadi Rumba.
Útközben egy rendõr is megállított, de miután megállapította, hogy nem tudunk arabul, elengedett. Lehet, hogy gyorshajtás is volt a dologban, de amíg ezt nekünk arabul elmagyarázta volna, addig 5 helyit is megbüntethetett.
A naplementét [a sivatagban, vörös hegyek között] vezetve csodáltuk meg, de így is nagyon tetszett.
Wadi Rumban rögtön a turista infóhoz érkezéskor 2 legény elkezdett gyõzködni, hogy vegyünk részt holnap az általuk szervezett 3-3 és fél órás sivatagi dzsiptúrán, valamint fél órás tevegelésen 50 dínárért (55 euró). Miután befizettük fejenként két dínáros beugrót, Tamás felhívta Ajwad barátunkat, majd Ajwad Mohamed nevû barátját aki 40 dínárért ajánlotta mindezt. A két legénynek azt mondtuk, hogy még meggondoljuk a holnapi mûsort (amint késõbb kiderült õk ezt már ígéretnek vették), de mindenképp náluk alszunk a “beduin táborban”, amiért õk 75 dínárt kértek és végül 60 dínárban egyeztünk meg.
Szerencsétlenségünkre egy erõssen turistaízû, “beduin táborba”, Al Zawaidehbe (közel az Al Disah nevû faluhoz) kerültünk egy busznyi hollandal (õk már elõttünk ott voltak) és még egy busznyi olasszal (õk utánunk jöttek). Elfoglaltuk sivatagi mumusbiztos sátrainkat, utána pedig körbeültük a sivatagi csárdáshoz kialakított (lebetonozott) teret. Szomorúan rájöttünk, hogy bizony Eilatról hozhattunk volna magunkal néhány üveg innivalót az alkoholosabb fajtából, mert itt mindenki a sajátját issza…
Vízipipázás után vacsoráztunk [robbantott csirkét es birkát], majd kimentünk a táborból csillagnézõbe. A csillagok élesebben látszottak mint a régmúlt kommunista áramszünetek idején [áramszünet itt is lett, ezt a civilizáció koronái heves zseblámpavillogással éltek csak túl. Egy idõ utan szerencsére az értelmesebbje rájött, hogy gyertyafény mellett a csillagok is szebbek.]
[A "kúltúrprogram" után visszavonultunk a sátrainkba. Az éjjel tényleg kissé hûvösre sikeredett, nem mondtak hülyeséget a földrajz órákon, amikor a sivatagról meséltek a tanarak.]