Laura Pausini koncert
Na, ez is megvolt… Ekkora egy nyálgépet, beszarás. Az éneklések közötti szüneteket ömlengéssel töltötte ki a nõ, de valami egészen rettenetesen. Egy jó harmad-ház volt, a felsõ lelátó karéj megint elfüggönyözve, az alsónak meg csak a két oldala telt meg, a színpaddal szembeni félkörív gyakorlatilag üres maradt (+ a székes küzdõtér nagyjából megtelt).
Az érdekessége meló szempontjából, hogy az olasz crew bizony kihívásokkal küzdött az angol nyelv terén. Pedig én nem tudom kitalálni magamtól, hogy hova és hogyan szeretnék azt a lámpát vagy lépcsõt a színpadon, õk meg nagyon nehezen tudták csak lekommunikálni. Attól fogva, hogy “Ciao”-val köszöntem, és értettem mi is a dio cane, porco dio valamint va fan culo kifejezés (melyek amúgy igen gyakran repdestek), elkönyveltek, hogy értek olaszul ;) Persze azért a részleteket jó lett volna angolul megbeszélni, és úgy talán nem tartott volna majd’ 10 órát az építés…
Pedig amúgy viszonylag szimpla színpadkép volt. Ami tetszett, azok a csepp vagy körte formájú izék, amik fent a képen stilizált villanykörteként lógnak. Na, azok “videókörték” voltak, a kisfilmek a nagyvilágból is futott rajuk, nem csak a hátsó nagy falon.