Rush
Nakérem, egy újabb érdekes múmia zenekart lehet kipipálni (a Rolling Stonest például már láttuk) ;-) A RUSH-t, a kanadai progresszív rock bandát, 1968-ban alapították. Bár az elsõ lemezük csak 1973-ban jelent meg — as sem tegnap volt.
Ehhez képest most a Time Machine turnéjuk európai szakaszát kezdik meg itt Helsinkiben. A koncert elött, bevallom, csak a Trees és a Tom Sawyer címû számaikat ismertem, de ez elég volt ahhoz hogy a kíváncsiságomat felkeltsék. És tényleg érdemes volt eljönni ;)
A basszeros/énekes Geddy Lee egyedi, magas hangja valószínûleg erõsen közrejátszott a RUSH sikerében, és szép tõle, hogy még mindíg kijönnek belõle ezek a hangok.
Három órát zenéltek, ebben ugyan egy 15-20 perces szünet is benne van, de akkor is becsülendõ teljesítmény, pláne, ha a számaik bonyolultságát is beleszámítjuk.
Fõleg a dobostól, Neil Peart-tõl nem irigylem a szünetet. Ahogy lejjebb látható, teljesen körbeveszik a dobok, és nem díszlet, tényleg püföli minegyiket.
A színpad (szembõl) bal oldalán a gitáros, Alex Lifeson gyûrte a gitárokat és egyéb pengetõs hangszereket (talán lant volt?).
A bonyolult zenéhez bonyolult technika is jár. Olyan fénykölteményt álmodtak meg ehhez a tourhoz, hogy ihajcsuhaj. A színpad mögött a videófal mellett 3-3 Showgun vakítja többnyire a nézõket (szeretem ezeket, jó látványos, hogy a “hagyományos” reflektor-csóva körül LED sor van). A két szélen fent, LEDes lámpakoszorú adja a oldalsó “hangulatfényt”. A videófal felett két sornyi MAC2000 (és/vagy hasonló) lámpa táncol.
A színpad felett egy csillag alakú képzõdmény van marhasok fénnyel, ami a második félidõben átalakul egy nagy világító pókká (mondjuk). Már a szünet elött kiderül, hogy a fenti lámpák fel-le lifteztethetõek, így a színpadkép elég szabadon átrendezhetõ.
A videófal meg jól átgondoltan része volt az elõadásnak, nem egy egyszerû “kivetítõ”.
Na, szóval nagyon látványos egy show volt.
Európai kezdõállomásnak lenni kicsit frusztráló, mert a roadie-knak még halvány fogalmuk sincs, hogy mi merre, hogyan lehet hatékonyan össze- és szétszerelni, melyik kamionba mennyi fér (és egyáltalán melyik kamionba melyik cucc kerüljön — jellemzõ módon az elsõk között raktuk meg az “overflow” feliratút, ahova értelemszerûen a többibõl kimaradt ládákat és ketyeréket kellett volna rakni). Így aztán baromi sok volt az állás, amíg vagy arra vártunk, hogy leszedjék a plafonról a sok lámpát/hangfalat/díszletet, vagy arra, hogy tetriszezzenek a ládákkal. Vagy csak úgy, mert hisz’ mi más dolga lenne az embernek hajnali 1-kor.
Amúgy érdekes a logisztika. Egy B747-essel dobták át a cuccot Ámerikából…. Belgiumba. Ott szétszedték a “csomagot” és 10-15 jobbkormányos kamionba tették, és elkocsikáztak vele ide Helsinkibe. Vajon mi a rákért nem ide szállt le az a nagy madár? ;)