Sziget: harmadik
Ismét csak címszavakban. Pénteken nem volt kifejezett tervezett program, csak lõdörgés — lesz ami lesz alapon.
A Szigeten délután céltalanul áthaladva a Ladánybenébe ütköztem a Wan2-n. A dobos és a mellette levõ “tükör”:
A sátras szekció vadállatokkal védi saját territoriumát:
A Nagyszínpad melletti Szeparé meglepõ dolgokat is tartogat. Az alábbi urak/hölgyek háttal ülnek a Nagyszínpadnak, és azon a méteres plazmaképernyõn nézik a közvetítést — a Nagyszínpadról (?!):
Végre sikerült megtekinteni/hallgatni Wendigo-t (aki mostanában már a Vízlépcsõn magyaráz) a Queen Emlékzenekarral. A Táncdalfesztivál sátorban nyomtak egy jó teltsátras Queen estét!
Aztán persze Nagyszínpad és Madness. Igazából nem jöttem lázba tõlük, rendes iparosmunka az öltönyös zenekar mûsora, semmi több…
Ezért aztán áthaladtunk a Világzenére, ahol Rachid Taha örömzenéje szórakoztatott minket tovább.
Némi lángosok és egyebek arcunkba tolása után (barátok és ismerõsök összevadászása után) letelepedtünk egy napernyõsátor alá. A feltámadó szél figyelmeztetését figyelmen kívül hagyva ott ért minket az égszakadás… Sajnos a sátortetõ vízhatlannak nem volt nevezhetõ, arra volt csak jó, hogy lassabban áztunk szarrá az apró permettõl, amivé az esõcseppeket konvertálta. Pár órát eltöltöttünk itt és a szomszéd kocsma pultjánál (ahol kiderült az is, hogy a sörhûtõ hátulja kellemes meleg levegõt szolgáltat az átázott szigetelõknek), aztán a vízhozam csökkentével hazakullogtunk a szokásos — immáron menetrendszerinti — buszunkkal.