Képek csak úgy…

Vasárnap volt a földi pokol. Helyi rekordot döntött a hõmérséklet (31 fok itt még nem volt soha, amióta a Föld kérge megszilárdult), a tenger mellett megvolt a páratartalom is. Szerintem már elvetették a finn banánligetek magjait…
A látogatottságon is meglátszott a hõség, “csak” 19 ezren jöttek a zárónapra (“Ilmeisesti uimarannat houkuttelivat osan katsojista, kun vaihtoehtona olisi ollut pölyäväksi hiekkaerämaaksi kuivunut Ruissalo.” //hs.fi ~ A látogatókat nyilvánvalóan a strandok vonzották, miközben az alternatíva Ruissalo száraz poros sivatagja lett volna.)

A reggel még jól indult, a Slash kamionok korán érkeztek és az unatkozó sofõr(ök) behordták már a cucc nagyját mire mi odaértünk. Igaz, rossz helyre rakták, de az már részletkérdés ;)
Kezdésnek kaptunk egy kis Popeda-t. Ez a kellemes rockot játszó banda 1977-ben alakult, mára félig-meddig kultikussá vált. Nem csak a vén trottyok, hanem a “feltörekvõ nemzedék” is hibátlan szövegtudással énekelt és táncolgatott a hõség ellenére. Az elsõ soroknak még adott árnyékot a színpad, de a többiek csak a biztonságiak slag-zuhanyában bízhattak.
A Popedát segített behurcibálni egy 12 éves srác is. Gondoltuk, hogy valamelyik technikus fia, aztán jött õ is fesztiválozni. Jött velük egy 15 éves forma gyerek is, de az annyira nem aktívkodott. Na, Popeda zenélt már egy jó félórája, amikor jönnek a srácok olyan lendülettel, hogy attól tartottunk beesnek a színpadra. És így is tettek :) A kisebbik megkapta a basszgirárt, a nagyobbik beült a dobok mögé, és folytatták a zenét, mintha mi sem történt volna ;) Vót nágy meglepetés. A kissrác különben tényleg jól böködte a húrokat. Késöbb Slash gitártechnikusával láttam beszélgetni, végignézték a gitárokat meg az erõsítõket — gondolom õ is gitártechi-t keres magának :-)
Közben megjött egy nagy “Provinssirock” feliratú busz (hogy engedték be õket a Ruisrockra? ;) ) Elonkerjuu-ékkal, õk voltak a következõk. Ez is kellemes vasárnap délutáni rockzene volt, pár hete már találkoztunk a Provinssi-n. Olyan öt körül megnéztem Chisu-t a fesztivál legkisebb színpadán. A színpad kiváló elhelyezése miatt oda betûzött a Nap, ez a melegrekord napján nem lehetett nagyon kellemes. Õt amúgy egy film (Sooloilua) zenéjében ismertük meg (Mun koti ei oo täällä [~ ez nem az én otthonom]), az a dal 2008 telén/tavaszán 6 hétig vezette is a finn listákat. Mint kiderült, ez volt az elsõ single, amit írt, elég jól be is jött :) Tavaly kijött a második lemeze (Vapaa ja yksin ~ szabadon és egyedül) , de ezen nem volt olyan sláger, mint az a bizonyos elsõ. Kicsit mulattam a tömeggel — várakozásokkal ellentétben nem égtem le — aztán megint vissza a nagyszínpadra.
És akkor elszabadult a pokol.
A svéd The Ark kamionja következett… Míg 2008-ban ugyanerre a színpadra rendes kis felszereléssel jöttek, most egy tele kamionnyi szarral. A videófal emberméretû darabokból állt, és nem fentrõl függött (mint az szokásos), hanem a földön álldogált. Amit persze csak a színpadon lehetett összerakni, mert hátul nem elég magas hozzá a színpad. Két négyzetméter videóval az ember kezében guruló dobozokon egyensúlyozva szereltünk. Persze hozták a saját színpadukat is és egyéb kellékeket. Órákig tartott… Kirámolásnál (ami általában sokkal gyorsabb, mint összerakni a dolgokat) már játszott Slash, mire befejeztük a kamion megtöltését, pedig a kettõ között volt másfél óra… Így faszául lecsúsztam néhány koncertrõl, például a Sonata Arctica-ról a Rantalaván. Mindegy, úgy is láttam õket pár hete… ;)
Slash zárta a fesztivált, és mondhatom, igen jól sikerült zárás volt. Az énekes ugyan visított egy kicsit, de hát nem is az õ neve szerepelt a programban. Egy rakás Guns szám is mûsoron volt, szerettem. Aztán Michael Monroe hirtelen felszökkent a színpadra két szám erejéig — ha már hajdanán úgyis énekelt a Guns N’ Roses-szel (sõt, a rossznyelvek szerint: hamár a Guns a Hanoi Rockstól nyúlt egy-két ötletet) ;)

Ezután már csak az elrámolás maradt. A korábban említett baszott nagy mélynyomók, a jó öreg spotok szennyezték a kezünket, meg nagyjából a “bal csatorna” hangszóróit segítettünk elcsomagolni. Aztán mi balra el, a hangos/fényes srácok meg még hurcolkodtak pár órát, hogy másnapra a riggelõk darabjaira szedhessék ezt a jó kis színpadot.

Köszönjük Turku, jövõre ugyanitt! (?)

Ps: Apropó, úgy hírlik, hogy a közeljövõben megnagyobbítják a területet, kap egy extra mezõt a nagyszínpad elötti tér. Kíváncsi vagyok, hogy ez már vajon jövõre így lesz-e? Mindenesetre a fültanúja voltam, ahogy a fesztiváligazgató mutogatott a távolba és ecsetelte a bõvítést egy másik Igen Fontosan Kinézõ emberkének… Hogy ez “csak” területet jelent-e, vagy lesz újabb helyszín is, az még nem derült ki számomra.

This entry was posted on Sunday, July 11th, 2010 at 09:10 and is filed under Finnország, Ruisrock. You can follow any responses to this entry through the RSS 2.0 feed. You can leave a response, or trackback from your own site.