Az új helyrõl készítettem egy gyors fotósorozatot még beköltözés elött, “csak úgy” ;-) Hátha véletlenül egy “lakberendezõ” szakmunkás ötleteket merít belõle ;-( Ez a minapi HVG-t olvasva sajnos kicsit nagyobb kontraszt, mint gondoltam: “amit a profi ingatlanosok nem tudnak. Ok nem értik, egy kutatás-fejlesztéssel foglalkozó cég esetében a munkakörnyezet minimum egyenrangú motivációs tényezo a versenyképes fizetéssel, a kihívást jelento feladatokkal, a kreatív kollégákkal, a minoségi melót honoráló fonökökkel.”

Nagyjából kétféle munkahely létezik az épületben. Az ablakok melletti sorban van az ún. “flexi-space”. Itt lehet elvileg nap, mint nap dolgozni. Reggel beállítgatod a széket, asztalt (modern ám: gombnyomásra motor emeli), monitort; kipakolod a kis szekrénykédbõl a bögrédet, fülhallgatót, laptopot, papírhalmot. Este aztán visszahányod a szekrénykébe, és másnap más helyen újra felépíted a szentélyedet. Ha csak nem vagy 110%-ban rokkant esetleg aszisztens, akkor nincs saját helyed: minden nap egy új kihívás ;-)

Az épület közepe az ún. “drop-in space”. Ezek a kis ívek munkára alkalmatlan kis kucorgóhelyek (bár szintén asztalállító elektronika zümmög bennük). Az ötlet az, hogy a mobil, folyamatosan mítingelõ managerek két fontos megbeszélés között itt gyorsan elintézhetnek egy e-mailt, kinyomtathatnak egy oldalt a napi sajtóból, vagy mittomén. Átmenetileg, egy-két órás használatra, arra jó. Csakhogy kevés az ilyen típusú ember, a szint [illetve az egész épület] nagyrésze viszont ilyen. Természetesen nincs annyi “flexi” hely, mint ahány nem-mobil dógozót a területre beosztottak, tehát lesznek olyanok, akik bizony ezeken a helyeken fognak 8 órát lehúzni. Aztán még nyolcat. Stb… A Workplace Resorurces tudósait ilyen helyen ültetném csak egy-két hétig, tuti sírva menekülnének….

Ha már a meetingroom szóba került. Természetesen, mint azt bármely “open-office”-ban dolgozó mókuska tudja, hogy telefonálni, beszélgetni illetlenség az asztaloknál, mert az igen zavaró bír lenni pár tíz méteren belül (= az egész emelet hallja, amikor bablevest kérsz vacsorára). Ezért ilyenkor az ember elvonul egy kis két-háromfõs zárt szobába, onnan intézi a telefonját, esetleg ott beszéli meg a project elkövetkezendõ öt percét. Ebbõl következõen az összes korábbi helyen temérdek ilyen apró szobácska volt.
Itt nem… Van két-három “telefonfülke”, ami egyetlen egy székkel van ellátva, így gyors, ad-hoc megbeszélésekre alkalmatlan (bár alapterületébe bõven beleférne további 1-2 szék):

Ezen kívül szintenként (~150 ember) kb. 3-4 nagy (8-16 fõs) mítingrúm található, melyek feltehetõen a nap 24 órájában “foglalt”-nak látszanak majd a “foglalási rendszerben”, de amúgy is csak 2-4 ember lesz egy-egy megbeszélésen (igen hatékony helykihasználás). Csúcstechnológia agyatlanul ismét: a zajos, elavult kivetítõket felváltotta a cool és modern plazma-képernyõ. Igenám, de amíg a kivetítõ a teljes falat bevetítette, és a túlsó sarokból is jól látható volt a lefelé ívelõ grafikon egy szélsz-mítingen, a képernyõk bizony nagyon kicsik ezekhez hatalmas szobákhoz. A legközelebbi székrõl még pont látszanak, de aztán…
Ez persze bizonyos szemponból elõny, hiszen a szoba fala üveg, mindenki belát, titkos, bizalmas anyagok megtárgyalása szóba se jöhet. A másik oldalról (a megbeszélésen résztvevõk felõl) meg a koncentrálást rendkívüli módon zavarja a kinti jövés-menés.

Természetesen a rekreációról se feledkeztek meg bölcs építtetõink. A végeláthatatlan flexi-asztalsort megtöri egy furcsa magastámlás színes kanapé. Funkcióját tekintve — a chil-out-on túl — ez lenne az ad-hoz megbeszélések helye, magas támlája biztosítja, hogy a szófoszlányok nem zavarják a 10 centire ülõ fleximunkásokat, és a 25 centire ülõ drop-in melósokat. Lótúrót, persze hogy kihallatszik, és nem kicsit lehet zavaró emellett dolgozni ;-(

Az épület végén legalább egy üvegfallal elválasztott pihenõ/megbeszélõ övezet. Akár jó ötlet is lehetne, kár, hogy a drop-in asztalok ebbe is belelógnak, zéró privacyt biztosítva mind a megbeszélõknek, mind az ott dolgozni szándékozónak…

Na, hát így néz ki a vadi új iroda. Gyönyörû, dizájnos, csak funkcionálisan alkalmatlan a feladatra.
Egy-két hét használat után jelentkezem majd, hol tart a “change management”, mexoktam-e valahogy avagy sem.