Peking: Kínai kaja
Elsõ munkanap, elkezdtük tanítani a kínai kollegákat. A fõnök meghívott minket ebédre. Szokásos cucc, középen forog egy halom étel, veszel amit érsz. Jópofa, hogy szépen lassan forog az magától, nem kell veszettül pörgetni a következõ fogásért. Rágódsz egy kicsit az aktuális porcon, és mire befejezed, ott a következõ ínyenc fogás. Volt jó is, rossz is, semmi említésreméltó. Kivéve ezt a két galambot, akiket csõrtõl bokáig feltálaltak. Csak tudnám minek, a kínaiak sem gondolták a fejrõl, hogy ehetõ (vagy csak a többi stuff jobban ízlett nekik?) Bár egy blogban (Khívától keletre) a fejet mint feltehetõleg ínyencfalatot írják le, az itteni kínaiak errõl nyilván nem tudnak. Mondjuk a marinált medúza az legalább ízlett nekik…
Esti update: Hot Pot volt a vacsora. Ez olyasmi, mint a mongol grill otthon: jön a nyers kaja, elkészíted magadnak. Csak itt egy félbeosztott bográcsban rotyog a lé, abban fõzi az ember a kaját. A fele vastagon tele csilivel és egyéb halálosabb tömegpusztító fegyverrel, a másik felében csak egy döglött hal úszkál, de legalább nem erõs, mint a pokol (na jó ez így egy kicsit túl naturális, végülis a halászlé is döglött halból van, nem-e? :-) ). Nahát ezekbe a levekbe fõzöd meg a bármit amit kértél. Még idõben lerámoltattuk az öt centi vastag (ez nem költõi túlzás!) csilit a fûszeres oldalról, így kellemesen “enyén” csípõs lében fõzicskéltünk. Csirkehúst, bárányhúst, borsos marhát, tehénfarkat, agyvelõt, mikor mi akadt kezünk ügyébe… Hmm. Ezek tényleg mindent esznek :-)