Képek csak úgy…

Ez a nap a Rammsteinrõl szólt. (megtaláltad a monitort az átlátszó dob alatt? Nem rossz súgógép ;) )
Reggel — mit reggel, hajnalban! — elkezdtük betolni a temérdek cuccot a színpadra. Baszott nagy kellékek, abból meg sok. A villanyszerelõknek is akadt dolguk, külön betápot kellett építeni a masszív energiaigényükhöz. Aztán az újonnan hozott generátor is beszart kicsinykét, lóhalálában kerítettek egy másikat. Azt már le se emelték, ott a nyergesvontatón üzemelték be ;-)
Gyakorlatilag nem volt a színpadon, de a színpad mellett se annyi hely, hogy egy gombostût leejtsen az ember. De nem csak a színpad volt tele, hanem a légtér is:

A zsinórpadláson szép nagy lámpák és motorblokkok meg a tököm tudja még mi minden kapott helyet.
Kapunyitás 13:00-kor volt, pont addigra sikerült elkészülni és eltakarni mindent. Pár perccel késöbb futva megjelentek az elsõ Rammstein rajongók, akik ettõl a perctõl kezdve nem mozdultak az elsõ sorból a nap végéig…

A nap az X-stage-en Kari Tapio-val kezdõdött, ami ugyan érdekes választás egy rockfesztiválra, de hát otthon a Szigeten is folyton teltházas volt a Slágerfesztivál sátor Korda Gyuri bácsiékkal. Meg hát õ az egyik (ha nem A) legnépszerûbb énekes ezen a földdarabon.
Aztán az Ismo Alanko & Teho-osasto folytatta a sziget-színpadon (mint látszik a videón, még a Nap is kisütött mára!).
Viikate itt is elõfordult, de most nem néztük õket sokáig. El is mentem egy kicsit szunnyadni, az a két órányi alvás nem volt kielégítõ a múlt éjjel.

Stam1na és Bullet For My Valentine volt a két “elõzenekar” — már amennyiben ez a fogalom létezik egy fesztiválon.
Aztán jött a fõ attrakció, amire olyan 22.000 ember volt kíváncsi (úgy, hogy idén tavasszal már jártak itt Helsinkiben az Arénában).

A BFMV után fekete függöny mögé bújt a Nagyszínpad. Amíg azt páran tartották, mi kicsit szétdobtuk a berendezést. A fenti képen még bebugyolált kerekekrõl és motorblokkokról lekerült az “álcaháló”, az elöbbi videókon látható függönytartó truss-t is le kellett varázsolni, meg egy kicsit betolni ezt-azt.

Aztán lehullt a függöny, ami átváltozott egy irdatlan német zászlóvá, majd az is lerobbant és kezdetét vette a show. A zene az olyan, amilyen, de a show! Itt egy videó a Du Hast-ról, csak úgy mutatóba. Pirotechnika, fények, díszletek, futópad, csillogás, mittomén. Ami belefért.

A koncert után még rámoltunk egy kicsit, aztán csendben elosontunk a hajnali kettõkor induló hálókocsink irányába. Érdekes, hogy amit nappal 2-3 óra alatt megtesz a vonat, éjjel 5-6 óráig tart. De így legalább tudtunk aludni egy kellemeset a hétfõi munkanap elött :-) (ami azért ennek ellenére nagyjából kimaradt)

A Nagyszínpadon a délutánt a PMMP kezdte. Jobban szólt ugyan, mint múltkor a Kivenlahti rock-on, de ott sokkal dinamikusabbak voltak a leányok.

El ne felejtsem, még a PMMP elött, a sziget-színpadon a jónevû Puolustusvoimien Varusmiessoittokunta (Honvéd Sorozottak együttese?) nyomta a bulizenét. Vendégénekesnek ott volt Osmo Ikonen és mégvalaki nagy szemüveggel, kicsit baltával faragott arccal, de jó hanggal. A kora délutáni idõponthoz képest már elég sok nép táncolt a tényleg jó “bemelegítõ” zenére.

Nade aztán leszakadt az ég. Bár a Sonata Arctica felkészült a válaszcsapásra, és telerakta propán-bután gázfõzõvel a színpad elejét.

Sonata Arctica megnyitja a piro-szezont. Érdekes, hogy mindig a dobosok vannak besózva a legjobban. Itt is a dobos srác gyúrta és lazította a lábát, ütötte a levegõt a dobverõivel meg úgy egyáltalán izgult rendesen a színpadra robogás elött.

Hát, szombat volt a vizes nap, még egy kis szivattyúzás is beugrott a színpad mögött.

Nem mindenkinek jutott szép formatervezett dizájner-csizma…

Késöbb az Atreyu lépett a Nagyszínpadra, majd átvonultam a szigetre egy kis Disco Ensemble-t hallgatni, mielött befejeztük volna a napot a

Cypress Hill-lel. Kicsit fáztak a srácok, pedig ugráltak mint állat.

Igen gyors pakolás után irány a hálózsák, mert vasárnap hajnali fél hatra jön a Rammstein…

Idén (is) bepofátlankodtam az egyik legnagyobb finn fesztiválra, gyakorlatilag visszakézbõl a Nagyszínpadra irányítottak ;-)
A cél a Rammstein megtekintése volt, hiszen idén télen/tavasszal pont lemaradtam az Aréna koncertjükrõl. A Provinssin direkt nekik egy baszott nagy (és masszív) színpadot építettek — mint látszik, a “normál” fesztiválfelszerelés a színpad feléig sem ér fel. Miközben a világ grammokban méri a CO2 kibocsátást, a Rammsteinre pár nagyságrenddel nagyobb CO2 várakozott a színpad mögött. Ezekbõl lesznek a mindenféle látványos kilövések.

Idén Nagyszínpados: Mew(DK), Lauri Tähkä & Elonkerjuu (FI), 30 Seconds to Mars (US), PMMP (FI), Sonata Arctica (FI), Atreyu (US), Cypress Hill (UK), Stam1na (FI), Bullet For My Valentine (UK), Rammstein (DE)

Na de kezdjük az elején. Elvileg sátras szállás volt, ezért az elsõ utam a kempingbe vezetett:
[továbbisvan, mondjammég?]
(more…)

Idei (elsõ?) fesztiválom a Seinäjokiban rendezett Provinssi Rock. Ezúttal a Nagyszínpadon ténykedtem csütörtöktõl vasárnapig. Volt egy halom híres (pl. Placebo, Children Of Bodom), egy pár jó (pl. Von Hertzen Brothers), és néhány idióta (pl. Manowar) résztvevõ. Alvás nem sok volt, meló kicsit több, de buli is akadt azért.
Ez a legnagyobb finn fesztivál, a turkui (ahol tavaly tettem tiszteletemet) csak második. Bár Pori is ott topog a dobogónál, csak annak más a stílusa.
A finnek biztonsági játékosok, ahogy a fenti, “hangtoronyból” készült képen látszik, elég rendesen beszórták tömegráccsal a Nagyszínpad elõterét. Jóformán egy labirintuson kellett átvergõdnie annak, aki az elsõ sorra hajtott. De legalább biztosan nem nyomta agyon a “tömegnyomás”.

A tömeg csak földszintes lehet, egymás nyakába ülni, neadjisten a tömegre felfeküdni tilos. És ezt a számtalan sárga mellényes erélyesen be is tartatta (a finn törvények szerint minden száz látogatóra kell egy biztonsági ember)

A szervezõknek arra is volt gondjuk, hogy építettek egy szaunát farostlemezbõl (persze a közönségtõl, sõt a csókosoktól is elzárt “szervíz területen”). Naggyon jól jött egy fárasztó nap után. Persze õk már három-négy hete építik a fesztivált, és a végén még 5-6 napig tart majd a bontás, kell egy kis lazítás.