A nap az X-stage-en Kari Tapio-val kezdõdött, ami ugyan érdekes választás egy rockfesztiválra, de hát otthon a Szigeten is folyton teltházas volt a Slágerfesztivál sátor Korda Gyuri bácsiékkal. Meg hát õ az egyik (ha nem A) legnépszerûbb énekes ezen a földdarabon.
Aztán az Ismo Alanko & Teho-osasto folytatta a sziget-színpadon (mint látszik a videón, még a Nap is kisütött mára!).
Viikate itt is elõfordult, de most nem néztük õket sokáig. El is mentem egy kicsit szunnyadni, az a két órányi alvás nem volt kielégítõ a múlt éjjel.

Stam1na és Bullet For My Valentine volt a két “elõzenekar” — már amennyiben ez a fogalom létezik egy fesztiválon.
Aztán jött a fõ attrakció, amire olyan 22.000 ember volt kíváncsi (úgy, hogy idén tavasszal már jártak itt Helsinkiben az Arénában).

A BFMV után fekete függöny mögé bújt a Nagyszínpad. Amíg azt páran tartották, mi kicsit szétdobtuk a berendezést. A fenti képen még bebugyolált kerekekrõl és motorblokkokról lekerült az “álcaháló”, az elöbbi videókon látható függönytartó truss-t is le kellett varázsolni, meg egy kicsit betolni ezt-azt.

Aztán lehullt a függöny, ami átváltozott egy irdatlan német zászlóvá, majd az is lerobbant és kezdetét vette a show. A zene az olyan, amilyen, de a show! Itt egy videó a Du Hast-ról, csak úgy mutatóba. Pirotechnika, fények, díszletek, futópad, csillogás, mittomén. Ami belefért.

A koncert után még rámoltunk egy kicsit, aztán csendben elosontunk a hajnali kettõkor induló hálókocsink irányába. Érdekes, hogy amit nappal 2-3 óra alatt megtesz a vonat, éjjel 5-6 óráig tart. De így legalább tudtunk aludni egy kellemeset a hétfõi munkanap elött :-) (ami azért ennek ellenére nagyjából kimaradt)

El ne felejtsem, még a PMMP elött, a sziget-színpadon a jónevû Puolustusvoimien Varusmiessoittokunta (Honvéd Sorozottak együttese?) nyomta a bulizenét. Vendégénekesnek ott volt Osmo Ikonen és mégvalaki nagy szemüveggel, kicsit baltával faragott arccal, de jó hanggal. A kora délutáni idõponthoz képest már elég sok nép táncolt a tényleg jó “bemelegítõ” zenére.

Nade aztán leszakadt az ég. Bár a Sonata Arctica felkészült a válaszcsapásra, és telerakta propán-bután gázfõzõvel a színpad elejét.

Sonata Arctica megnyitja a piro-szezont. Érdekes, hogy mindig a dobosok vannak besózva a legjobban. Itt is a dobos srác gyúrta és lazította a lábát, ütötte a levegõt a dobverõivel meg úgy egyáltalán izgult rendesen a színpadra robogás elött.

Hát, szombat volt a vizes nap, még egy kis szivattyúzás is beugrott a színpad mögött.

Nem mindenkinek jutott szép formatervezett dizájner-csizma…

Késöbb az Atreyu lépett a Nagyszínpadra, majd átvonultam a szigetre egy kis Disco Ensemble-t hallgatni, mielött befejeztük volna a napot a

Cypress Hill-lel. Kicsit fáztak a srácok, pedig ugráltak mint állat.

Igen gyors pakolás után irány a hálózsák, mert vasárnap hajnali fél hatra jön a Rammstein…

Na de kezdjük az elején. Elvileg sátras szállás volt, ezért az elsõ utam a kempingbe vezetett:
[továbbisvan, mondjammég?]


Full extrás sátrak ;) Najó, ez csak az elsõsegélysátor volt, gondolom a detox-páciensek szórakoztatására alkalmazták a TV-t. Felvertem a sátrat, oszt indulás a Nagyszínpadra. A Stage Manager — akivel amúgy együtt szoktunk dolgozni — nagyot lepõdött, amikor meglátott (hiszen most nem rajta keresztül, hanem direktben a fesztivállal “szerzõdtem”) :-D
Rámolgattunk ezt-azt, de utána már csak a várakozás maradt szegény stagehandeknek:

Közben a közönség a kapuknál tette ugyanezt, láttam egy csapatot kempingszékekkel és ágyakkal “sorbanállni”. Hogy mit tettek az eszközökkel (a fesztiválra nem lehetett behozni ilyesmit), azt nem tudom…

Na, hatkor kinyíltak a kapuk, sajnos 18:20-kor az ég csatornái is:

Ez persze a mindent próbált finneket csak csekély mértékben keserítette el. Itt a fesztivál-alapfelszerelés része a gumicsizma. Azért persze voltak szomorúan gubbasztó népek is:

Szerencsére csak viszonylag rövid ideig esett pénteken…

Persze ahol Nagyszínpad van, ott van kicsi is ;) A fesztivál leghangosabb színpada a Saari-lava (Sziget-színpad) volt. Itt egy csomó jópofa zene követte egymást, szinte kivétel nélkül jó volt a hangulat. Itt éppen a Mokoma lágy dallamai szállnak az égnek.

A másik említésre méltó színpad az X-stage volt (az Yle-X TV-csatorna — a helyi MTV — helyszíne). A fesztivál “témája” idén a tehén volt, hát itt is lebegett néhány:

Kicsit késöbb ezen a színpadon alakított az Eläkeläiset (a Nyugdíjasok) nevû formáció. Ez egy elborult együttes, a finn “tradicionális” humppa és az osztrák-német sramli keverékét adja elõ. Nem meglepõ módon ha épp nem a finneknél, akkor a németeknél koncerteznek. Meglepõ módon viszont, az összes létezõ punk gyerek itt ugrált a sátorban a sramlira. Vonatoztak, állatkodtak — egyszóval jó buli volt, na :)

Közben visszatérünk a Nagyszínpad környékére. A színpaddal szemben volt az egyik “sörudvar” (merthogy itt a finneknél csak karámban lehet alkoholhoz jutni, nem ám csak úgy akárhol). Persze fesztiválon mindenki inni akar, tehát megy a sör-sor. Ez itt a Sör-sor eleje, ahol szépen elkérik a személyit (18 alatt a karámba se lehet menni, nem csak venni nem lehet a nedût), végigbogarásszák a táskát (amit a bejáratnál már egyszer megtettek).

De mire odáig jut az ember, minimum fél órát álldogált eleinte szabadon a sorban, aztán két kerítés közé szorítva. A fent látható bejárat a lenti képen a fosterses “doboz”-nál található (a kanyar után jobbra).

A VIP-eknek persze itt is külön sátor dukál. Tavaly féligmeddig a backstage-re rakták õket, idén viszont szerencsére a mezõ túloldalára. Na ezeket a példányokat se kellett félteni, a kényelmes fotelbõl nézték a tévét. Ahol a koncert képe ment. Ami a sátor fala mögött zajlott élõben…

Mindeközben a színpadon megy a zene, ekkortájt éppen Lauri Tähkä & Elonkerjuu foglalta le a közönséget:

Aztán éjjel még lezavartuk a 30STM koncertet is, például gigantikus fehér lufikat pattogtattunk a közönség fején :) Azok persze a színpad irányába hajtották vissza a lufikat, aminek az lett az eredménye, hogy a méhecskemellényes és az esõkabátos csapat röplabdázott a barikád felett ;-)

A szervezõknek arra is volt gondjuk, hogy építettek egy szaunát farostlemezbõl (persze a közönségtõl, sõt a csókosoktól is elzárt “szervíz területen”). Naggyon jól jött egy fárasztó nap után. Persze õk már három-négy hete építik a fesztivált, és a végén még 5-6 napig tart majd a bontás, kell egy kis lazítás.