Képek csak úgy... » Rakkautta & Anarkiaa

Õsz, a filmfesztiválok ideje

CsTom — Mon, 07 Sep 2009 21:21:27 +0000

Most, hogy a hosszú napoknak és a zenei fesztiváloknak vége, a szabadban meg csak szerencsével (vagy esernyõvel) lehet tartózkodni, beindul a MOZI.
Egyik festari üldözi a másikat idén õsszel is. A hagyományos szezonkezdés már megvolt a tapiolai EspooCiné rendezésében augusztus végén, de a lényeg csak most jön.
A 22. Rakkautta & Anarkiaa (Love & Anarchy) avagy hosszú nevén a Helsinki Nemzetközi Film Fesztivál (www.hiff.fi) idén 11 napon keresztül nyújt elfoglaltságot a filmkedvelõknek. Szeptember 17. és 27. között öt moziban vetítenek le nagyjából 150 filmet.
A nyitófilm a The Informant! lesz, Steven Soderbergh sötét, ám komikus filmjében az amerikai kartellek világába tekinthetünk be. A film igaz történeten alapul. 1992-ben egy agrár mammut cég nagyágyúja, Mark Whitacre (akit itt Matt Damon [Bourne trilógia, Ocean’s filmek] alakít) elmeséli az FBI-nak, hogyan egyeznek meg gyakorlatilag világszerte bizonyos adalékanyagok árán a gigacégek. Igenám, de bizonyíték is kell az ügyhöz, így Mark egyszercsak titkosügynök szerepben találja magát. Mivel azonban kicsit labilis alkat, az FBI-os meló nyomása kellõen átalakítja az életét, itt-ott komikus szálat vonva a történetbe. A valóságban ez az ügy indított el egy rakás antitröszt nyomozást egy sor különbözõ iparágban, melyek eredménye milliárd dollárnyi büntetésben mérhetõ.
Ez azonban csak a kezdet! Az uszkve 150 film tényleg a világ minden tájáról érkezik. A szokásos északi szekción belül az észtek valamint az oroszok kaptak nagyobb hangsúlyt idén, több rendezõ el is kíséri a filmjét Helsinkibe. Európából a franciák és az angolok szerepelnek külön szekcióban, de a többi ország is képviselteti magát. Például Gabe Ibanezt, a Hierro spanyol rendezõjét a fõszereplõ Elena Anaya is elkíséri, akit viszont a »Selection Semi-Officielle« több filmjében is feltûnik. Messzebbrõl is jönnek vendégek, az uruguayi producer, Fernando Epstein, aki az »América Independiente« szekció filmjeiben (Hiroshima, Gigante and Acné) vett részt, szintén elkapható egy kis csevejre a filmjei után. Az amerikai kontinenst az »Anti-Hollywood« filmjei teszik teljessé. Keletre tekintve találhatunk Bollywoodi termékeket is, ám meglepõ módon nem indiai film lesz a leghosszabb. John Woo, a Red Cliff I-II filmje egy kínai kosztümös eposz, maratoni 5 órás (!) vetítéssel küzdhetõ majd le (szünet van). Ázsiából fõleg Japán filmek vannak terítéken, de van egy igazi kimcsi western csemege is, a dél-koreai The Good, The Bad, The Weird.
Az animáció szerelmeseinek is tartogat jóságokat a fesztivál. Úgy néz ki, hogy idén az Animatricks, ami eddig egy különálló animációs fesztivál volt, betagozódott a R&A alá. Sebaj, vagy harminc friss finn rövidfilmet hoznak nekünk az Andorrába. Persze máshonnan is jönnek animációs filmek, például az Oscar-díjas ausztrál rendezõ, Adam Elliott Mary & Max címû filmjét is láthatjuk (ennek producere, Melanie Coombs, el is látogat a vetítésre).
Hoppá, Afrikáról még nem is szóltunk, pedig lesz etióp, nigériai (Nollywood a harmadik legnagyobb -wood!), és dél-afrikai mozgókép is.
Miután már nagyon elfáradtunk a mozifotelekben, a fesztivált az ausztrál-angol-francia Bright Star, 19. században játszódó romantikus dráma zárja majd.
Jó szórakozást!
Októberben aztán folytatjuk majd a dél-amerikai fókuszú Cinemaissí fesztivállal.

R&A: Midnight Cowboys – Smiley face

CsTom — Sun, 30 Sep 2007 12:00:17 +0000

Gregg Araki rendezte amerikai vígjáték, amire nem értem hogy sikerült ki árusítotani az összes jegyet a korábbi vetítésekre? (az utolsó vetítésen jutottunk csak be.)
Egy végletekig beszívott és ráadásul szõke csaj egy napját követjük végig. Reggel a “szokásos” cigire ráadásul megeszi a lakótársa “vicces” sütijeit is (ami egy egész népes társaságnak elég lett volna), innentõl a lassulás megállíthatatlan – az egyik kicsavart helyzetbõl evickélünk a következõbe, majd még tovább, amíg egyszercsak egy óriáskerék kocsijának szélén egyensúlyozva a kommunista kiálltvány egy eredeti példányát látjuk lóbálni…
Nem mondom, vannak benne vicces részek, de inkább fárasztó, mint felüdítõ vígjáték.

R&A: French Touch Selection – 13 Tzameti

CsTom — Sat, 29 Sep 2007 16:30:44 +0000

Egy fekete-fehér francia film, a grúz, elsõfilmes Géla Babluani rendezésében.
A fõszereplõ srác egy – a fizetésébõl éppencsak megélõ – tetõfedõ kisiparos, akinek véletlenül a kezében marad az idõközben elhunyó (amúgyis már egy ideje halálán levõ) aktuális megbízójának egyik levele. Azt tudja a korábbi véletlenül kihallgatott beszélgetésekbõl, hogy a tulaj ettõl a levéltõl igen sok pénzt remél. Mivel a megbízó halálával a munkának is vége, amit ráadásul ki sem fizetnek, úgy dönt, megtartja a levelet – végülis elvileg sok pénzt ér. De csupán egy titokzatos leírást — valamint egy kis 13-as táblácskát talál a borítékban. Hát követi a levél utasításait, nem tudván mibe mászik bele. Egy meglehetõsen bizar világba csöppen így, ahol aztán a végletekig kipróbálhatja a szerencséjét. Vajon nyer-e a végén? A fekete-fehér formátum kiváló választás volt ehhez a nyomasztó és feszült thrillerhez.

R&A: New Asia Guest House – I’m a Cyborg but that’s OK

CsTom — Sat, 29 Sep 2007 10:00:53 +0000

Dél-Korea ismét, Chan-wook Park bolondos kis filmje. Na ez a darab nem véletlenül volt teltházas minden vetítésén itt a fesztiválon. Egy groteszk love-story és komédia az elmeosztályon. A lányzó egy cyborgnak képzeli magát, a fénycsövekkel és a kávéautomatával jól elbeszélget; a srác már nem is tudom milyen defekttel éldegél. Nem kevés abszurd kalandon keresztül végül csak sikerül “megjavítania” a lányt.
Hát mirõl is szól a szerelem: elfogadás, önfeláldozás, bolondság. :-)
Aranyos film, a hangulata talán kicsit az Ameliè-re emlékeztet és még esetleg egy csipetnyi a Million Dollar Hotel hangulatából.

R&A: Shorts – Before Dawn

CsTom — Fri, 28 Sep 2007 19:00:45 +0000

A nagyfilmek mellett rövidfilm-bemutatókra is jutott idõ. Kenyeres Bálint Before Dawn címû története – mely tavaly többek közt a közép-finnországi tamperei rövidfilm-fesztiválról elhozta a UIP díját – is feltûnt a mûsorban. A vetítés után a rendezõ-forgatókönyvíró személyesen válaszolt a közönség kérdéseire (bár ez alapvetõen egy hálás feladat egy rendezõnek, ez a rövidfilm 2005 óta több, mint száz fesztiválon szerepelt és több tucatnyi díjjat kapott, talán már fárasztó lehet a sok hasonló kérdésekre reagálni). A közönségnek mindenesetre tetszett az egysnittes film, reméljük a rendezõ hamarosan egy nagyfilmmel is bemutatkozik – ami állítólag már látóhatáron van.

R&A: New Asia Guest House – Dai Nipponjin

CsTom — Thu, 27 Sep 2007 16:30:36 +0000

Na ez kérem egy igen érdekes filmdarab volt, melegen ajánlom. A végén egy kicsit lassú, de az ötlet teljesen megdöbbentõ :-)
Egy áldokumentumfilmbe ágyazott szörnyes (ú.m. KingKong, Godzilla, satöbbi) komédia. Ekkora egetverõ baromságot kitalálni már teljesítmény. Nem lehet többet elmondani róla anélkül, hogy az elsõ megdöbbenés élményét el ne vegyem az olvasótól, úgyhogy csak tessék megnézni.

R&A: This is UK – London to Brighton

CsTom — Thu, 27 Sep 2007 14:30:17 +0000

Imádtam a “This is UK” filmösszeállítását — talán mert amúgyis kedvelem az angol mozit.
Itt egy elcsavargott gyereklányt vesz pártfogásába egy kurva egy rosszul sikerült este után, így együtt kénytelenek menekülni. Közben a kisstílû strici is szembesül a véres valósággal, amikor a cserbenhagyott megrendelõ megbízottai felkeresik (a beszélgetés egy térdlövéssel kezdõdik, emlékezetbe vésendõ a társalgást). Végül gyõz a jó, de addíg folyik egy kis vér.

R&A: Nordic Ego – Börn

CsTom — Wed, 26 Sep 2007 16:30:59 +0000

Ragnar Bragason: Börn (Children)
Bizony, a lustaság fél egészség… Ebbõl csak egy képes “olvasónapló” lett :)

R&A: New Asia Guesthouse – Bloody tie

CsTom — Tue, 25 Sep 2007 16:30:04 +0000

Egy igazi távolkeleti krimi, nem is akar más lenni. Kicsit ismerve a kis sárgákat (asztal alá ivás, karaoké) még nagyobb élmény, de akár csak a sablon amerikai A/B/C-moviek után (közben) egy friss szellõ, “valami más”. A dél-koreai Ho Choi egy igen szórakoztató, (fekete) humoros kis filmet dobott össze egy “örök vesztes” nyomozóról és egy besúgó dílerrõl illetve a — nyugodtan mondhatni — barátságukról (bár ez talán kissé sajátságos), ahogy egy új drogfejedelem nyomába szegõdnek. Persze van benne csavar is, ahogy kell.
Egy könnyû esti olvasmány.

R&A: Nuevo Cine Latino – Proibido proibir

CsTom — Tue, 25 Sep 2007 14:30:49 +0000

A feltörekvõ dél-amerikai filmeknek helyt adó Nuevo Cine Latino fõleg a mai argentin és brazil lét kérdéseit feszegeti. Jorge Durán: Proibido proibir (Tilos tiltani) címû mûve a latin-amerikai lét brutalitását mutatja be, amint néhány egyetemista a viszonylag gondtalan hétköznapok után a nyomornegyed korrupt és mindenható rendõrei elõl kényszerül menekülni. Egyikük (Paulo, a medikus) haldokló páciensének tett ígérete szerint elindulnak a nyomornegyedbe megkeresni a hölgy fiait. Az idõsebbiket azonban pár nappal korábban végezte ki a rendõrség, a fiatalabbikat – aki tanuja volt az esetnek – azóta is keresik. A barátok megpróbálnak segíteni a srácnak megszökni, így õk is a rendõrök célkeresztjébe kerülnek. A nyomornegyedben nincs törvény, nincsenek tanuk, vagy te vagy gyorsabb, vagy a golyó… A folyton beszívott medikus, az elhivatott afrobrazil szociológus és a gyönyörû építészlány szerelmi háromszöge, és ahogy erre rávetül a brazil nyomorvilág.